Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
napján érkeztem Nagyszebenből a balázsfalvi rétre. ...Nagyszerű volt a látvány, mi ott a néző elé tárult. Húszezernyi szegényesen öltözött, sanyargatott külsejű, sok gyámoltalannal vegyes jobbágyféle nép egy tömegben. Arcuk az ismeretes földműves, naptól bámult, különféle színkifejezésű, de mind egy típusú arc, itt-ott jó növésű, szép szálas termet és test, melyet hosszú, térdig érő, gallér nélküli, kereken vágott s kék és veres fejtővel vagy selyemmel kivarrott durva vagy szép fehér ing fed, többnyire nyakkendő nélkül, s egyszerűen szíjbőrrel, vagy selyemmel szépen varrott gyűszű (szíjöv) szorít derékhoz, a test alsó részét különféle szabású és zsinórozású fehér harisnya (nadrág), a vállon lecsüngő vászon vagy piros és fekete szíj-zsinórral díszített bőrtarisznya, kenyérrel és szalonnával meg túróval, máiéval és hagymával, vagyonosoknál vajas és molnár pogácsával és sült pecsenyével megrakva, fejükön fekete vagy fehér báránybőrkucsma vagy nagykarimájű fekete kalap, hosszan lenyúló, kikent és fésült vagy bozontosán szétterülő hajzattal, lábukon több-kevesebb szíjtekerésü bocskor, fűző cipő és sajátságos szabású csizma, kezükben pálca, vagy matyukás bot. A nagyobb számnak ez a hű képe.”19 Jakab Elek elemezte, véleményezte a balázsfalvi gyűlésen elfogadott és közzétett 16 pontból álló kérvényt. Az „unió” kérdésével kapcsolatban közli Alexandra Papiu Ilarian 1848. június 9-én írt levelét, amelyet Gheorghe Cri§an pagocsai egyházkerületi helyettes espereshez címzett. íme a levél egy jellemző mondata: „az unió egy nagy kérdés, amely az ország minden népét érdekli, nem egy óra müve, miként tették a ... magyarok.”20 Továbbá az unió kapcsán megfogalmazza a magyar álláspontot is. „Az erdélyi országgyűlésnek a románok kérvényeire adott határozata parlamentáris szempontból korrekt, alkotmányos formák szerint helyes, politikai tekintetben indokolt. Azon a ponton, ahová akkor a magyarországi és erdélyi viszonyok fejlődve voltak, más nem volt tehető.”21 A harmadik - 1848 szeptember második felében tartott - balázsfalvi gyűlés határozata alapján a szerző ismerteti az erdélyi románok katonai prefektúrákba való szervezését „... egy praefektúra állott 100 faluból és 10 tribusból, minden tribus 10 faluból. Voltak praefectek és alpraefectek, tribunusok és altribunusok, centuriók és alcenturiók, de-307
