Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
A visszaemlékezések a szabadságharcot közvetlenül megelőző évek eseményeivel kezdődnek. A Nagyszebenben élő-dolgozó kincstári hivatalnok megismerte a várost (ahogy ő nevezi: a „lutheránus Róma”, vagy „magyar Vendéi”) társadalmi-politikai életével együtt. A városban külön tényezőként vette számba: a szászokat, magyarokat, románokat és az ott állomásozó General Commandót. Továbbá írt ezen tényezők érdekeiről, melyek jórészt ütköztek egymással, mintegy jelezvén előre a forradalomban felmerülő társadalmi-nemzeti ellentéteket, buktatókat. Nagyszebeni emlékei közül lelkesedéssel írt Klapka Györggyel való találkozásáról, a köztük lezajlott beszélgetésről, amikor ő a székely határőr-intézményről beszélt, míg Klapka a bánsági román és horvát-szláv végőrvidék katonai szervezetéről tartott ismertetőt. A nagyszebeni emlékezés a szabadságharc bukását követő fogság leírásával zárul.16 A következőkben Jakab Elek Balázsfalva szerepét húzza alá az 1848-as erdélyi román forradalmárnemzedék képzésében, nevelésében: „....már akkor meglátszott, hogy a balázsfalvi alsó és felső tanintézetekben az ifjúságnak nagyobb számban együttléte saját nemzetiségű tanárok által nemzeti irányban oktatása az értelmi kiképeztetés mellett a nemzetiségi és jogérzet fölébresztésére is hatást gyakorolt, általában az erdélyi románság közt is az értelmesedés az eddiginél jóval nagyobb számnál kezdett megnyilvánulni. És ez természetes is”17 - írta meggyőződéssel, mintegy elismerve a román nemzeti érdekek létjogosultságát. Történetírónk a továbbiakban tág teret szentelt a Balázsfalván tartott román nemzeti gyűlések leírásának. Az 1848. április 30-án megtartott gyűlés következményeire így emlékezett: „Azóta úr dolgára nem mentek (ti. a jobbágyok), vagy ha igen, csak későre, és akkor is ímmel-ámmal dolgoztak, sokan egyenesen kimondották, hogy május 15-ig még mennek, de azon túl ne is hívják hiába...egész faluként készültek a május 15-iki népgyűlésre oly számban és nyíltan bevallott szándékkal, hogy szükség esetében a katonai erővel is dacolhassanak.”1* A május 15—17-én Balázsfalván megtartott Román Nemzeti Gyűlés részletes leírásának egy egész fejezetet szentelt a szerző. Leírása az akkori eseményeknek ma is értékes forrása. „Én a gyűlés 306
