Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Életpályák - emlékművek
levéltárakat, kapcsolatba kerüljön az Erdélyi Történelmi Adatok című forráskiadói vállalkozással. Másodszor megemlítjük Altorjai Mike Sándornak, az erdélyi főkormányszéki levéltár igazgatójának nagy értékű könyv- és kéziratgyüjteményét, amelyet Jakab Elek örökölt és használt fel. Harmadszor meghatározó volt történetírói munkásságára, hogy ő maga is levéltári munkával kereste kenyerét 1861-től élete végéig. E tényezőkkel, körülményekkel együttesen hatottak még a XIX. század nagy történelmi változásai, meghatározván írónk működésének irányát és tartalmát. A XIX. századi történetírók között Jakab Eleket elsősorban mint monográfust tartjuk számon. Kisebb munkáiban írók (Bölöni Farkas Sándor, Kriza János), tudósok (Mike Sándor, Orbán Balázs), államférfiak (János Zsigmond, Wesselényi Miklós, grog Mikó Imre), művészek (Egressy Gábor, Dériné), intézmények (kolozsvári Színház, Szász Honismereti Egylet, Erdélyi Múzeum) életét, munkásságát, működését mutatta be, gyakran a korral együtt. Monografikus müvei közül kétségtelenül legjelentősebb a Kolozsvár története, amely egyben egész munkásságának is legmonumentálisabb alkotása. Jakab Elek a jogtörténet búvárlójaként olyan műveket hagyott hátra, mint: A királyföldi viszonyok ismertetése; Tanulmányok Erdély XVIII. századi jogtörténetéből Emlékirat-memoár-jellegűek, de pontos feljegyzései alapján írta meg: Adatok a XI. zászlóalj történetéhez tekintettel az erdélyi 1848-49-diki eseményekre. Egy honvéd magánjegyzetei és a Szabadságharcunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848^-9-re című művei. Ez utóbbi fő müvei közé tartozik. A művelődéstörténet köréhez tartoznak: Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig, A kalendáriumokról, Kazinczy Gábor irodalmi határáról, Duka Tivadar könyve Körösi Csorna Sándorról című tanulmányai, dolgozatai. Jakab Elek munkásságában külön helyet foglalnak el az unitáriusok történelmével foglalkozó művei. Itt fő helyen áll a Dávid Eerenc emléke. Elítéltetése és halálának három százados évfordulójára (1879) című könyve, valamint Enyedi György élete című tanulmánya. A történelmi segédtudományok terén a legbehatóbban a levéltárak ügyével foglalkozott. Elméleti ismeretei és gyakorlati jártassága alap-303