Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Fekete János: Ez történt Világos után (A székely vértanúk)
Fekete János Ez történt Világos után A székely vértanúk Az európai forradalmak utolsó fellángolása ért véget 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétellel. Erdély sorsa már 1849. júniusában eldőlt, amikor a magyar forradalom leverésére szövetkezett Habsburgok és Romanovok csapatai átlépték a határokat; Bemnek kétszeres túlerővel kellett szembenéznie, következett 1849. július 31-én Fehéregyháza, majd Temesvár és Görgei fegyverletétele Világosnál. A Habsburgok már 1849 júniusában megkezdik az előkészületeket a rémuralom bevezetésére, győzelmük után báró Wohlgemuth altábornagyot kinevezik Erdély katonai és polgári kormányzójának, július 19-én közzéteszik a népet a császár iránti engedelmességre felszólító rendeletet. Augusztus 11-én megjelenik a haditörvényszékek felállítását közlő hirdetmény: „mindazon tettek, hibák és merész gonoszságok, melyek a magyar forradalom idején történtek, most számadás alá vonassanak.” A kormányzó szeptember 18-án szintén kiáltványban rendeli el, hogy „megérdemelt büntetésüket elvegyék, kik a felforgató pártnál működtek, nem különben azok a volt császári tisztek és hivatalnokok is, kik hűségesküjüket megszegve a lázadókhoz csatlakoztak.” Haynau ezt üzeni Bécsbe: „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, mert gyökeresen irtom ki a gazt.” Utasított, hogy a lázadók minden főnökét „... fel kell akasztani.” Megkezdődött a véres időszak, melyet a nép „kötélkorszaknak” nevezett el. A hadi279
