Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)
naság érkezett Abrudbányára. A bizottság kiszállása után a bujtogatókat elfogták, fegyvereiket elkobozták, viszont rövid időn belül ezeket vissza is szolgáltatták. Ezen intézkedések után a bizottság távozott Abrudbányáról, s rövid időn belül követte őket a katonaság is, mivelhogy az agyagfalvi gyűlésre volt rendelve. így október folyamán a város katonai védelem nélkül maradt. Addig is, amíg a katonaság a városban volt, a románság titokban tovább szervezkedett, a katonaság távoztával még nagyobb erővel láttak hozzá terveik kivitelezéséhez. A tél folyamán Abrudbánya nagy változáson ment keresztül, s 1849 tavaszán már csak a románság gyűrűjét s bosszúvágyát tapasztalhatta maga körül. A 200 fős nemzetőrség, hogy a várost megmentse a támadástól, békét akart kötni, s e célból követeket küldött a Topánfalván összegyűlt románokhoz. A békefeltételek szigorúak voltak a városra nézve, ugyanis hadi kárpótlást kellett fizetnie, a nemzetőrséget le kellett fegyvereznie, s minden magyar birtokban levő fegyvert át kellett adnia. Ugyanakkor hűséget kellett, hogy esküdjön az osztrák háznak, s ami talán a legsúlyosabb volt, a politikai bűnösöket szabadon kellett bocsátani. Mivel a városnak nem volt más választása, a békefeltételeket elfogadta. Tévedés lenne azt hinni, hogy a román-magyar konfliktus ezzel a békekötéssel megszűnt, sőt ezután kezdődött csak a kegyetlen leszámolás. A békekötés után a románság folyton kereste az alkalmat, hogy rablási vágyát kielégítse. így telt el a legnagyobb kétségek és aggodalmak között az idő egészen 1849 áprilisáig. Ekkor a magyar kormány megpróbálta lecsendesíteni a románságot, s e célból kiküldte Drago§ loan nemzetgyűlési követet, hogy megkísérelje a kibékítést. Vele együtt érkezett Hatvani vezetése alatt egy 8-9000 személyből álló hadsereg. Kezdetben szép sikereket értek el, ugyanis a románok egy része kezdte a fegyvereit beadni. Viszont egy incidens következtében az egész békekísérlet meghiúsult. Egy Verespatakról Abrudbányára érkező ember, aki talán a fegyvereit nem akarta átadni, Hatvanira lőtt, de nem találta el. E hír hallatán Hatvani katonái felbőszültek, a tettes ellen indultak, s a kezükben levő román foglyokat kivégezték. E cselekedettel mindent elrontottak, s Abrudbánya 269
