Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)

sorsa is megpecsételődött. A románság fegyvereit visszaragadta, s még nagyobb haraggal kezdett gyülekezni és készülődni.

Május 8-án Hatvani beszédet tartott a város piacán, melynek célja a helybéli románok megnyugtatása volt. Cselekedetével elkésett, mert egy követ érkezett, aki tudtul adta, hogy Verespatakot a románok Avram láncú és Simion Balint vezetésével megszállották. Hatvani katonaságot küldött Verespatakra a románok ellen, de mivel kevesen voltak, sokáig nem tudták tartani magukat, s így már másnap, május 9- én reggel visszahúzódtak Abrudbányára. A délutáni órákban már a városban is folyt a harc. A helyzet rosszra fordult, s Hatvani este tudtul adta a népnek tervezett kivonulását nyugat fele. Az éjszakai órákban a menet el is indult: a megmaradt katonaság a menet elején, illetve két oldalán helyezkedett el, de ez kevés fedezetet biztosított. Folytonos harc közepette lassan haladtak előre. A lövöldözéstől megbokrosodott lovak feldöntötték a szekerek egy részét oly annyira hogy elzárták az előrehaladás lehetőségét. A fedező katonaság az előcsapat segítségére sietett, de a kialakult zűrzavarban elhangzott egy végzetes „vissza!” Ennek következtében a menet kettészakadt, az eleje a katonasággal maradva megmenekült, míg a menet maradék része visszafordult Abrudbányára. Mire az elszakadt menet visszaérkezett Abrudbányára, a magyar házak már kifosztottan álltak. Mivel rabolnivaló nem akadt több, megkezdődött a fegyvertelen és védtelen lakosság kegyetlen vadászata. A parancs alapján csak a férfiakat és fiú gyermekeket gyilkolhatták le, de a románok a nőket s leány gyermekeket sem kímélték. Az öldöklés befejeztével felgyújtották a magyar házakat, templomokat, papilakokat. Ily módon zajlott le az első véres katasztrófa, mely Abrudbánya városát sújtotta.45

A menekülő menet azon része, mely nem fordult vissza Abrudbányára, sikeresen elérte Brádot, ahonnan egy hét eltöltése után újra felkerekedett. Május 16-án Hatvani, talán egy kis erősítés hatására, megkérdezte a menekülőket, hogy nincs-e kedvük visszatérni Abrudbányára, az elmaradottak megkeresésére. Ez azzal magyarázható, hogy a május 9-i eseményekről a románok azt a hírt terjesztették el, hogy kevesen vesztették életüket, s a visszatértek nagy része életben van. Ily körülmények között Brádról csak azon családok nem tér270