Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)
tud katonaságot biztosítani a város számára, mivelhogy rend és csend uralkodik, s így nem szükséges a katonai erő közbelépése. A parasztság elégedetlensége az idő múlásával fokozódott, s viszszautasították a kötelező munkák elvégzését. E mellett egyes helyeken garázdálkodtak is. Az akkori idők bizonytalanságát nagyon jól érzékelteti Bisztrai József bisztrai szolgabíró levele, melyet Tövissy Gergely szolgabírónak küld Zalatnára.41 Ebben leírja, hogy a hivatalos iratokat nem meri a szokásos úton küldeni, mivelhogy a nép a levél elkobzásával fenyegetőzik. A főkormányzó május 18-i határozata alapján42 Abrudbánya 3000 töltényben részesül, ha a város vezetősége kifizeti ezen töltények árát. A kért fegyvereket is megkapják, de a főkormányzó a fegyverek szállítását nem tudja biztosítani, ezért a töltényeket Gyulafehérvárról, s a fegyvereket pedig Kolozsvárról kell elhozni a város által kinevezett személyeknek. Laborfalvi Nagy Károly másnapi értesítéséből,43 melyet a főkormányzóhoz küldött, megtudjuk, hogy a város képviselője elindult Kolozsvárra a 100 darab puska átvétele végett. Jelenti ugyanakkor, hogy egy marhavásár alkalmával összeütközés történt néhány abrudbányai román és néhány verespataki magyar között, de ezen összetűzésnek nem voltak komolyabb következményei. A nemzetőrség felállítása nem hozta meg a kellő nyugalmat Abrudbányán. A védelmi célból felállított szervezet, akárcsak máshol, két okból is szükséges volt. Egyrészt az önvédelem biztosítása érdekében, másrészt a szabadságharc diadalra juttatása céljából. Mint az előbbiekben említettük már, az abrudbányai vegyes nemzetőrség, loan Buteanu ügyvéd „ügyködése” révén felbomlott, mivelhogy a románság 3 személy kivételével otthagyta a nemzetőrséget.44 Ekkor vált nyilvánvalóvá az abrudbányai magyarság számára, hogy a románok a forradalom ellen törnek. Mivel nem hitte magát biztonságban, Laborfalvi Nagy Károly fegyvert kért a város számára, majd katonai segítséget. A kezdeti kérésre a katonaságot nem biztosították. Mikor 1848 nyarán a helyzet kritikussá vált, a főbíró a Királyi Kormányszékhez küldött jelentést. Ennek eredményeként egy bizottságot neveztek ki, hogy az katonaság kíséretében tartson vizsgálatot. így 3 század kato268
