Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Korodi Alpár: Ahol csak a furfang segített (Aranyosszék, Torockó és Abrudbánya környéke az 1848 - 49-es szabadságharc idején)
reiket és hódoljanak meg a császár előtt, ellenkező esetben kő kövön nem marad. A levél lényegében hadüzenet volt, s az Enyeden állomásozó katonaság vezérei elhatározták, hogy nem várják be az egyesült román tábor támadását, hanem részenként szórják szét őket. Leitner százados október 23-án sikeresen szétszórta Prodan táborát. Ezzel Nagyenyed elpusztítása el lett döntve. Mielőtt ez bekövetkezett volna, megtörtént a preszákai vérfürdő s Zalatna pusztulása.23 Ilyen előzmények után nem csodálkozhatunk, hogy megrendült a környék magyarságának a bátorsága. A láncú vezette oláh tábor november 10-én indult Nagyenyedről, s nyomult Fel vine felé. Kiinduláskor Moga külön haddal a torockói völgy felé ment, ahova másnap hajnalban meg is érkezett. 1848. november 11-én, Szent Márton napján, Moga vezérlete alatt a románok bekerítették Torockószentgyörgyöt. A körülbelül 10 000 emberből álló csapat meglepte a falu lakosságát. Menekülésre nem számíthattak a torockószentgyörgyiek, mivel az egész falu körbe volt véve, s így a nép java része asszonyokkal s gyermekekkel a templomba húzódott. Mikor mind egy helyen voltak, akkor a falu elöljárói az ellenség elé mentek, s békét kértek tőlük. A békét azon feltétel mellett el is fogadták, ha a falu lakosai a fegyvert azonnal lerakják. Ezt követően a román csapat bevonult a faluba, ahol 16 marha levágását parancsolták meg a tábor számára. Ugyanakkor minden ember kenyeret tartozott vinni."4 Moga felszólította Torockó lakosságát, hogy 400 kenyeret adjon csapata számára, mely felszólításnak a torockóiak eleget is tettek.24 Miután a kért dolgokat megkapták, a románok kirabolták Torockószentgyörgy udvarait, s rengeteg drágaságot ragadtak magukkal. Torockó ezen alkalommal megmenekült, de Torockószentgyörgy rengeteget vesztett e „látogatással”. 1848 telét nagy hideg jellemezte, de ez nem akadályozta meg a román csapatokat, hogy rablásaikat folytassák. A magyarajkú lakosság folytonos rettegésben élt. A románok mellett magyar csapatok is cirkáltak a környéken. Ezen magyar csapatok kitértek Torockóra is, ahol általában egy pár napot időztek, s a városnak élelemmel kellett ellátnia őket. A tavaszi hónapok folyamán folytatódtak a véres küzdelmek Erdély-szerte, de a láncú által vezetett csapatokban tovább forrt a bosszú 263
