Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Pál Antal Sándor - Szabó Miklós: A haza szent jogait védték (Marosszéki unitáriusok az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharc forgatagában)
sát. A rendeletet az Erdélyi Főkormányszék 1848. szeptember 3-án kelt 387-es leiratával támogatta.5 E rendeletnek megfelelően a magyar sorkatonaságnak a határőrség mellett 200 000 főre kellett volna emelkednie. Három gyalogzászlóaljat, illetve két tartalékszázadot, négy lovasosztályt, illetve egy tartalékszázadot kívántak létrehozni. Az ezt meghaladó létszámból honvédzászlóaljakat szándékoztak szervezni. Szemere belügyminiszter 1848. augusztus 30-án kelt körrendeletében pontos és gyors eljárást kért alárendelt kormányhatósági beosztottjaitól, a törvényhatósági tisztektől. Marosszék főkirálybírájának írta: „Öntől függ, hogy lelket adjon az embernek, álljon élére tűzzel, tekintéllyel, hatalommal. Ami a katonaság felkészítésére szükséges, a részben hajlandók vagyunk hatalomszóval élni. A gyár csak a hazának fog gyártani, a mesterember csak nekünk fog dolgozni. A forma most semmi, ha nem lehet másképpen sikerre jutni.”6 A belügyminiszteri rendelettel egyidejűleg érkezett Marosvásárhelyre Berzenczey László, aki egy könnyű lovas szabadcsapat szervezésébe kezdett. Ő hívta össze Marosszék bizottmányát 1848. szeptember 5-re, és indította el a lovascsapat szervezését, illetve az újoncozást. Az összeírás polgárháborús hangulatban kezdődött meg. Urbán ezredes a 2. román határőrezred parancsnoka ugyanis megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak. Az erdélyi románok ennek nyomán nyíltan szembefordultak a magyar hatóságokkal, nyilván a sorozóbizottságokkal is. A jelenség annyira elterjedt, hogy a kormány leállította az újoncozást. Ennek ellenére a marosszéki sorozóbizottságoknak a falusi elöljáróságok segítségével és a helyi egyházi anyakönyvek alapján sikerült összeírni a hadköteleseket, azaz a 19-22 éves ifjakat. E négy korosztályból 2953 ifjú neve került az összeírtak közé, de belőlük mindössze 1313 bizonyult alkalmasnak katonáskodásra. Az önkéntesekkel együtt Marosszék mintegy ezerötszáz ifjút tudott fegyverbe állítani.7 A kötelező újoncozás leállítása utáni hónapokban csak a Kossuthhuszár és önkéntes honvéd toborozás folytatódott. A fentebbi összeírásokat felhasználták az 1849. január-május között újrakezdett újoncozás során. Ezekből és önkéntesekből szervezték meg Marosszéken a 250
