Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Pál Antal Sándor - Szabó Miklós: A haza szent jogait védték (Marosszéki unitáriusok az 1848 - 49-es forradalom és szabadságharc forgatagában)
A forradalom önvédelmi katonai erejét a nemzetőrség alkotta. Tagjait önkéntes fiatalokból és középkorú férfiakból toborozták. A nemzetőrség szervezése korán elkezdődött, de Erdélyben csak br. Vay Miklós kormánybiztossá való kinevezése után lendült fel. Jakab Elek' adatai szerint 1848. augusztus 4-én Marosvásárhelyen 855 személyt, Marosszéken 2 573 férfit tartottak számon a nemzetőrség soraiban. Háromszéken a határőrség mellett 4433 nemzetőrt, Udvarhelyszéken pedig 11 759-et tartottak számon. E számok önmaguktól beszélnek, jellemzik a székely székek hajlandóságát a forradalom védelmére. Magyarázatként hozzáfűzhetjük, hogy Marosszék vezetősége, gr. Toldalagi Ferenc főkirálybíróval az élen, még mindig a forradalmi változások ellenzőjének bizonyult. Nem véletlenül jelezte 1848. augusztus 8-án br. Vay Miklós kormánybiztos a belügyminiszternek, hogy „a székben kevés hajlamot lát a nemzetőrség iránt, sőt itt-ott ellenszenv is mutatkozik...”3 Toldalagi végül is engedett a forradalmi nyomásnak, és 1848. szeptember elejére Marosszéken négy nemzetőr századot állítottak ki, századonként kétszáz emberrel. Ezek védték Marosszéket a Mezőség felől és délnyugatról fenyegető román csapatok ellen. A Jellacic támadása által veszélyeztetett forradalmi kormány önvédelme céljából önkéntes honvédzászlóaljak felállítását határozta el: tízet Magyarországon, négyet Erdélyben. A szervezési nehézségek miatt végül is csak a kolozsvári 11-es és a marosvásárhelyi 12-es zászlóalj alakult meg, és harcolta végig a szabadságharcot. A Berzenczey László4 szervezte Kossuth-huszárokkal együtt a 12- es honvédzászlóalj az agyagfalvi gyűlés (1848. október 15-16) után rövidesen átesett a tűzkeresztségen, bátran helytállt a marosvásárhelyi csatában, amikor szuronyrohamra ment az ellenséges ágyúk ellen, majd harcedzetten, sorait megtartva és védve vonult vissza. Innen a zászlóalj Háromszékre húzódott, ahol részt vett az önvédelmi harcokban. * 1848. augusztus 29-én Szemere belügyminiszter A haza veszélyben van kezdetű körlevelével elrendelte a magyar hadsereg felállításáról szóló törvényjavaslatnak megfelelően a hadkötelezettek összeírá249
