Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Gaal György: "A sebesen rohanó háborús időkben" (Az unitárius egyház és iskolái 1848 - 49-ben)

Miközben a kolozsvári katonai egységek Baldacci Manó ezredes parancsnoksága alatt a város védelmére készülődnek, az egyik szépreményű, csak nemrég hazatért unitárius lelkész úgy dönt, hogy honvédként nagyobb szolgálatot tehet hazájának. Jakab József, a történetíró Jakab Elek öccse, 1846 szeptemberétől 1848 augusztusáig Németországban és Angliában folytatott tanulmányokat. Tanszék várta a kollégiumban, s szeptember 10-én beiktatták a kolozsvári egyházközség másodpapi állásába is. Ekkor mondott beszédének alapigéje sokakban megdöbbenést keltett: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem fegyvert.” Igéjéhez hű maradva a népfel­kelés október 23-i meghirdetése után jelentkezett Vay Miklós királyi biztosnál, „hogy a hon védelmére a szabad lovascsapathoz felesküd­nék.” Ehhez viszont az államnak garanciát kell nyújtania arra az 1300 ezüst forintra, amelyet egyháza az ő külföldi taníttatására köl­tött. Vay bárónak ez ügyben írt levelét22 október 30-án tárgyalja az EKT. A királyi biztos ígéretet tesz, hogy amennyiben valamilyen okból majd Jakab nem foglalhatná el állását, az állam biztosítja az összeget egy más fiatal kitaníttatásához. A határozat így szól: az EKT „a nagyméltóságű Királyi Biztos úrnak ezennel hivatalosan je­lenti, hogy a folyamodó kérelmes hittanár és pap Jakab Józsefet sze­retett hazánk védelme szent céljában nem kívánván akadályozni honvédeink sorába leendő beállását nem ellenzi, s mint tanári úgy papi állomása ideiglenes betöltéséről gondoskodandó Jakab novem­ber 4-i bevonulása előtt sajátmaga készítette jegyzék kíséretében be­adja a kollégiumi könyvtárba azt a 77 kötetet, melyet a tanintézet ré­szére hozott Angliából, továbbá saját 45 könyvét. Az EKT-hez inté­zett levelében írja: „Egyszersmind ide van saját könyveim címjegy­zéke is csatolva, melyeket oly feltétellel küldöttem könyvtárunkba, hogy az legyen a könyvtáré, de ha Isten életben találna haza hozni, nékem legyen hozzájuk első használhatási jogom. Asztalomban ma­radt néhány darab jó könyvem, ha el találnék esni, ezeket is méltóz­­tat a Kfépviselő] Efgyházi] Tanács könyvtárunk számára átvenni az asztalomon levő szép tengeri csigával együtt.”2' Jakab 1849 febru­árjában osztrák fogságba esett, megszökött, Görögországban bujdo­sott, ismeretlen helyen halt meg. 22

Next

/
Thumbnails
Contents