Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

mindent megtettek, hogy a náluk menedéket találó Sebessit és Bereczkit jól elrejtsék. Sikerült is a kertben egy nagy öreg fűz mély törzse alá behúzódniuk, de ez a Bugyuricz addig kutatta, matatta, ameddig megtalálta, és onnan kihúzatta, és kézbe adta a román tábornak.

Abban az időben ott tartózkodott Énlakán egy Gruber Ignác nevű ember is, aki az énlaki unitárius pap, Vas Pál feleségének volt a fia. Hallatszott, hogy ő is részese lett volna a történteknek, de tán mégis úgy beszélik, hogy az akkor elfogottak kézbeadásába és elárultatásába nem folyt be.

Hogy ki vezette a románokat a félreeső Martonosba és Énlakára, világosan áll, ami Jakab Mózsi, Gáspár Tamás és Vári Zsigmond András Samuval való egyetértéséből következik. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy Énlakáról a táborral lejövő Maliit, Jakabfi Mózsi és Vári Zsiga a falu felső végénél várta, és onnan Malii lovát állton fogva vezették ránk, a falu alsó végén levő Gálfi jószág felé.

Visszafordulok, és elmondom, hogy szentmihályi idős Deák Gergely és nője voltak a szó teljes értelmében oly jellemes és becsületes emberbarátok, akik ahelyett, hogy elárultak és kézbe adtak volna a románoknak, etettek, felüdítettek és meztelenségemben felöltöztettek. Hálám kísérje őket a síron túl is.

Ennek a Deák Gergelynek volt egy Kossuth-huszár fia is, Deák Zsiga, aki szintén ott bujdokolt azon udvarban, ahol én is. A járást és matatást észre is vettem, de a sarjú alatt hallgattam. Ez a Deák Zsigmond, vasárnap, november 12-én este, a mezőkön elvezetett Demeterfalvára, az öreg - már csak néhai - Osváth Zsigmondhoz, aki befogadott, és szép titkon felhágatott a csűribe, egy olyan szénáspajta hijjára, ahol a cselédek nem jártak. Miután felmentem a lajtorját is félretette, nehogy valaki észrevegye ottlétemet, mert az öreg Osváth úrnak erősen őrizték minden lépését és tettét. November 13-án nőm a keresésemre indult, mert meghallotta, hogy élek. Minden ismerőshöz bement, így Osváth úrhoz is, hogy tudakozódjon. Az öregúr mondta ottlétemet, de az akkori találkozás és elmenetelem lehetetlen volt.

Ezen a napon a román csorda visszament Martonosba, hogy idős Gálfi Mihály és Gálfi Sándor vagyonát elrabolja és házaikat összerombolja.

217