Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

Az öreg Osváth úr elküldte a nőmet Kobátfalvára, egy becsületes emberhez, hogy az estét ott várja meg azzal, hogy engemet, ha egy kicsit sötétedik, odavezet. Úgy is lett. Nőm lenge vízzel várt’4, hogy a vérből testemet és sebeimet kimossa, kitisztítsa.

Isten dolga volt ez is, mert ha azon az éjszakán ott találok hálni, a csűrrel együtt én is elégtem volna. Ugyanis martonosi András Józsi, Samu testvére azt is meggyűjtóttá, elégette. Ezért a tettéért egy golyó neki is véget vetett. Nőm másnap reggel derékaljak között nem haza, hanem Szentábrahámra, Lőrincz Márton nevű nőjével együtt igen derék becsületes emberekhez vitt. Ok szívesek voltak befogadni, és hat hétig a kegyetlen lándzsaütések fájdalmait ott szenvedtem ágybafekve, majd még azután három hétig fel-felkelegetve, ameddig annyira üdültem35, hogy a székely keresztúri Ábelon nevű tisztnél nőm az Új székelyre való hazaköltözésre nem pusztán engedelmet, hanem parancsoló rendeletet eszközölt ki.

Itt felemlítek még egy gaztettet, amit magyar emberek vittek véghez magyarok ellen. Szomszéd falunkban, Szederjesen lakott egy Fronius Imre nevű nagybirtokos, úri ember, aki a forradalom előtt ezen egész falu és a vele szomszédos Magyarfelek tekintélyes részével egyedül rendelkezett. Mivel ott románok laktak, későn gondolt a menekülésre. Azonban a románok fondorkodásaiból észrevette, hogy jó lesz továbbmenni. Nemigen félt, számított jóságának viszonzására, hiszen kedves, kegyes lelkű, nagyon vallásos, leereszkedő, segítésre készen álló, nyíltszívű úr volt. Az egész udvarhelyszéki ev. református] eklézsiák főgondnoka volt. Szeretett nőjét és egyetlen fiát a forradalom előtt pusztító kolera elragadta. Egyetlen leánya, Tolnai Gáborné volt mellette, mert férje Marosszéken, mint a főbb birtokosok egyike, nem rettenve vissza, életét sem kímélve a haza és nemzet oltalmára, lóra ült, és mint őrnagy, saját költségén tekintélyes csapatot gyűjtve, ahol csak kellett, szembeszállt az ellenséggel.

Fronius úr jónak látta a felbőszült románok és a szederjesi úrbéres magyarjai elől félrehúzódni, és ezen egyetlen lányával, és mindössze két szekérrel felment Nagygalambfalvára, Sebessi István űrékhoz. Látva, hogy akár Szederjesen, itt sem lehetnek biztonságban, jó erős fogatokkal elindultak, hogy kimenjenek a Sorosrét nevű erdőbe, ahová

218