Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Gaal György: "A sebesen rohanó háborús időkben" (Az unitárius egyház és iskolái 1848 - 49-ben)

Az erről kelt „proklamációt” tíz példányban az EKT-nek is megküldik. Ez október 29-i gyűlésén törvénytelennek minősíti Puchner határozatát (csak az országgyűlés hozhat ilyen határozatot), s valamennyi példányt visszaküldi. A törvényesség kérdése azonban nem változtat a tényen, hogy ettől fogva nyilvánvalóvá válik az osztrák-magyar katonai ellentét. A Naszódon székelő II. román határőrezred galíciai csapatokkal megerősödve novembertől Erdély központi városait veszélyezteti. A vérszemet kapó románság udvarházakat fosztogat, birtokokat dúl fel. Egy ilyen esetről értesíti október végén Fekete Pál, a ladamosi jószág igazgatója az EKT-t.21 Augusztinovics Pál főkormányszéki tanácsos, egyházi főgondnok a Szeben melletti Ladamoson (románul Loamne§) fekvő udvarházát és birtokát a kolozsvári kollégiumra hagyta. Most „odavaló hálátlan oláh lakosok az udvarházat feldúlták”, s félős, hogy a gazdaságban is kárt tesznek. Máté József gazdatiszt alig tudott elmenekülni - írja az adminisztrátor. Pedig „Augusztinovics Pál űr igen sok jósággal volt a ladamosi görög nem egyesült eklézsiához, templomnak helyet adott saját majorsági kertjéből, s új templom építősökben segítette pénzzel is, matériáiéval is [őket]”. Fekete szerint §aguna püspöknek kellene írni, hogy a helyi papon keresztül csendesítse le a népet. Az EKT a püspökön kívül Vay Miklós királyi biztost is értesíti az esetről, s kéri közbenjárását $agunánál.

Az ősz folyamán az EKT többször foglalkozik iskolai ügyekkel, így szeptember elején a kolozsvári kollégiumban lakó pár diákról tárgyalnak. Egyik felfogás szerint csak kárt tesznek az épületben. Szolgálatukra amúgy sincs szükség. Utasítsák ki őket, s zárják be novemberig az épületet. Végül ügy döntenek, hogy az igazgató útján megintik a diákokat. A Hivatalos Közlöny november 1-re tűzi ki a tanévkezdést. Értesítik erről a kolozsvári, tordai és keresztúri tanintézeteket. Aztán megállapítják, hogy csak a gimnáziumi osztályok indulhatnak be, a főtanodai osztályokban nincs diák. Az események felgyorsulása lehetetlenné teszi a tanévkezdést, sőt november 5-én így határoznak: a „keresztényi kötelesség parancsolja a különben is üresen álló főiskolánk szobáit ideiglenesen a szerencsétlen menekültek számára átadni.”

21