Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

zavarban van, mert amint fennebb is mondtam, az alvadt vér a képemre és ruhámra volt száradva, ami szerecsen képet kölcsönzött nekem. Mégis néhány szép szó után, a jó öreg néni a nagy ijedtségi mámorából csakhamar magához tért. No - egy nagy sóhajtás után ezt mondta - hogy megijedtem, bocsásson meg, amiért lármáztam, ne féljen semmit, mert jó helyen van. A férjem most is oda van, őt mindjárt előkerestetem, én pedig addig egy kis ételt csinálok, és tőle felkíildöm. Ez úgy is történt.

Sebessi István, Csegezi László és én menekültünk meg. Csegezi Lászlót Péterfi Sándorral a tiszt hazaengedte, Sebessit Udvarhelyre küldte. Vacsora után Bántó Sándor, Bedő Ferenc, Sebestyén József és Barabás József holttestét az Ugrón János úr kertjében, valahová egy kis gödörbe eltemettette.

Mikor a hadjáratnak vége lett, az abszolút rendszer intézkedett, és minden ember saját tulajdonába visszamehetett. Ezen holtakat Ugrón János úr telkiről kivették és oda kinnebb, az előbbi fekhelyükkel szomszédos helyre, szentmihályi Pap Sámuel lelkes magyar hazafi által felajánlott puszta kertjében, kemény cserfa deszkákkal körülbélelt sírverembe, jó embereknek fájó érzése közepette helyezték el. Ott nyugosszák ők a zsarnok hatalom vad csordái, undok kezei által megfosztott jó reményű, fiatal, kedves hazafiak örökre csendes álmukat.

Még elmondanám, hogy ki volt azon jólelkű emberpár, akinek a csűribe vezérelt a jó Isten. Jónak látom azonban még visszatérni az előzményekre is, amit talán hamarabb kellett volna elmondanom.

Aki Énlakán Sebessi István nemzetőr-őrnagyot és Bereczki Ferenc nemzetőr-századost elárulta, és a szentmihályi Malii tiszt vezetése alatt álló román lándzsás tábornak a kezébe adta, annak álneve Bugyuricz, Bugyárucz vagy még Bugyulai. A valóságos neve Győrfi Lajos. Ez eleitől fogva egy feketelelkű, minden tekintetben jellemtelen, semmirekellő gazember volt, s mint mondják, most is az. Erkölcstelen magaviseletéért az édesapja minden vagyonából kitagadta. Jellemtelen aljasságát eléggé megbélyegezte azzal is, hogy jutalomért árulta és adta el Sebessi Istvánt és Bereczki Ferencet. O vezette Énlakára a román tábort. Amikor észrevették a román tábor Énlakára érkezését, idős Bíró József és Török Samu, mindketten igen becsületes magyar emberek,

216