Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

az volt a céljuk, hogy a tábort úgy vezessék keresztül a falun, hogy senkinek se ártsanak. Hihető is, mert a tiszt azzal biztatta őket, hogy nincs egyéb szándékuk, mint Martonoson keresztül menni Szentmihályra. Az én kapumat már megtalálták, de csak a sereg hátuljából ment be vagy két román az istállóba megtekinteni a két huszárlovat, s hihető, hogy ezt némelyikük utasítására vagy figyelmeztetésére tették. Azonban kételkedem, hogy elfogási szándékuk valakire nézve ne lett volna. Azon eljárás, miszerint mintegy 200 románt a falu két szélén indítottak le, hogy a falut körülfogják, amint azt később megtudtam, arra mutatott, hogy egyéb szándékuk is volt. Ezt annyival inkább hiszem, mert Ugrón János, kinek udvarában ütötték fel Szentmihályon a tanyát, Martonosban tartózkodott egy bizalmas emberénél, akinek a leánya sok ideig volt szolgálója. Ámbár ezt akkor nem tudtuk, de tudhatta más, bárminő rejtekben lappangott is, és gyanítom, hogy éppen őt akarták elfogni. Tán Tordátfalvára is szándékukban volt elmenni, ahol szintén lehettek menekültek. Jakab János Marosvásárhelyről legalábbis oda menekült volt. Szőcs Marci is Martonosban rejtezkedett egy pincében, amit később tudtunk meg. Képzelem, mint reszketett a strága16 alatt lövés közben a pincében.

Mit cseleködtetek? - így szörnyülködött az a másik két hütes-féle ember, akik a román táborral jöttek. Hogy mertek a császár katonáira lőni? Vége már a falunknak, felprédáinak, felégetnek, mindnyájunkat megölnek! Hiába törekedett Gálfi Misi kapacitálni őket, hogy a császárnak nincs bocskoros katonája, hogy a mi ifjaink Vásárhelyt vannak, azonközben a román sereg mint rabló jött a faluba, hogy elfogja, megkötözze az embereket, ím a királybírót is megkötözve hurcolták stb. A nép mind nagyobb számmal gyűlt össze, mind fenyegetőbb lett a magaviseleté. Az asszonyok sírtak, ríttak, hogy vége a falunak, a zaj nőttön-nőtt. Őket csak nem lehetett lelőni. A dolog ily állásában egymásnak súgtuk: szabaduljon, aki tud. Gálfi Misi átugrott a kerten, kiabáltak utána, de nem merték követni. Az erdőkön keresztül Gyergyóba ment. Mi visszafele indultunk, gondolván, tán elmaradoznak az emberek, s menekülünk valamerre. Egyéb történt. Gálfit nem mervén követni, utánunk jöttek. Mi lassan mentünk. Utolértek, kértek, kényszerítettek, hogy menjünk vissza. Most rajtunk volt a sor a fegy201