Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben
vert elhánni, amelynek hasznát már úgysem lehetett venni. Ha nem megyünk vissza, hogy mi történt volna velünk, vagy legalábbis némelyikkel a falun kívül, nem tudom. Elég az hozzá, ahajt szépen elfogának és a bíró házához vittek, ahol megkötöztek. A megkötözési műtétet nem székelyek tették, hanem két elijedt románt találtak egy kertben, akik oda bújtak el. Előhozták, lelket és bátorságot vertek beléjük. Általuk kötöztettünk meg. A két lovat felnyergelve az istállómból kihozták, alája rakták a két románnak, s őröket rendelvén mellénk, azon üzenettel szállítottak Szentmihályra, hogy a falu nem hibás, a bűnösöket küldik. Kegyelmezzenek meg a falunak és népének, és ne prédálják fel. Bár első tekintetre hibásnak látszik a falu magaviseleté irántunk, én menthetőnek tartom. Azon időben, melyben minden fejét vesztette, féltek a falu felégetésétől. A román tábor egész Udvarhelyszéket elözönlötte. Régen [városa] már elégett, vagy tán akkor is égett, miért ne követhette volna ezt egy falunak a felégetése is, ahol ellenállásba ütköznek. Az idő télnek kezdetén járt. Minden ember remegett, hogy fedél és vagyon nélkül marad. Kiengesztelni vélték a román tábort kiadatásunkkal. Nem gyanították, hogy halál, gyilkolás lesz a következménye. Mi sem gondoltuk, hogy egy császári királyi katonatiszt megkötözötteket gyilkoltat le, csak fogságra gondoltunk. A falu részéről ezt a gondolkodást én az önfenntartás természetes ösztönének tartom. S hogy csakugyan történt volna valami a faluval, ha nem adnak ki, abból gondolom, hogy a Szentmihályon letartóztatott és fogságban levő Pálfi Sándoron iszonyú kegyetlenséget vittek véghez. Mihelyt a román sereg Szentmihályra megérkezett, hol egyik, hol másik rohant be Pálfihoz, és mondták, hogy apád lázította fel a falut ellenünk, majd karddal vagdalták. Mint a rongyok, úgy fityegtek a húsdarabok balkarjáról. Körülbelül éjjel 11 órakor indítottak el a fogságba. Éjfélre érkeztünk Szentmihályra. A két román büszkén lépegetett a zsákmányolt lóval. A kápában levő pisztolyt hol egyik, hol másik hadifogolyra célozták. Nem tudom, hogy meg voltak-e töltve vagy sem, mert az őrök nem engedték, hogy elsüssék. A rendes őrökön kívül két bizalmas és hű emberem volt, kiket megkértem, hogy kísérjenek ők is. Szótlanul 202