Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Molnár B. Lehel: Szentmihály vértanúi kettős tükörben

nem az erdőkön keresztül jöttek, és nagyobb része a Sóvidékre ment, Csík és Gyergyónak, ahová a román tábor még nem nyomult fel.

Szürkület volt, amikor Gagyból hazaérkeztem, és a szobámba lépve nyakamba borult Bedő és Sebestyén. Mindketten akkor érkeztek Marosvásárhelyről, fáradtak és éhesek voltak. Vacsorát hoztam és enni ültünk. Vacsora közt egy székely ember bejön, félre hív, s azt mondja: ügyeljek magamra, mert a román tábor Énlakán van, és Martonosba jön ezen az éjjel, hogy engem és Gálfi Misit elfogjon. Nem lehet igaz, feleltem, nincs semmi ok, amiért engem vagy Gálfi Misit elfognának. Azért - úgy mond az atyafi - mert tavaszon, az országgyűlés sürgetésére, Kolozsvárra a széktől küldött bizottságba én is benne voltam Gálfi Misivel. Nem akartam hinni, de valószínűséget láttam benne. A vacsorát végezve, lementünk Gálfi Misihez, ő éppen a cselédeivel a szekereket húzogatta az udvarán. Holdvilág volt. Mit akarsz szólék. Hát nem tudod, azt mondják - feleié - hogy el akarnak fogni. Helyet készítek. Itt nem lesz jó , mondám, mert sok az épület. Végül úgy döntöttünk, hogy menjünk ki a faluból az erdőbe, ameddig a román tábor elvonul, és ne várjuk be. Gálfinál ki-ki fegyvert vett magához. Nem tudom különben, hogy volt-e mindenkinél fegyver. Gálfi Mihály, Bántó Sándor, Kovács Imre, Bedő, Sebestyén, Barabás, Csegezi Ferenc, Sándor N. és én voltunk ott. Az utcán, amint mentünk hirtelen az egyik kanyarulatból éppen a templom előtt előbukkan a román tábor. Elöl két dragonyos és a tiszt, talán hadnagy, utána egy sereg lándzsás román és pórszász. Alig álltunk 100 lépésre. Visszalépni lehetetlen, futni veszedelmes lett volna. Megállj! - kiált Gálfi Misi. A román sereg megáll, fegyverét zörgette, de hamarabb történt a lövés felőlünk. A tiszt lova leesett, a román tábor vajdeminyézve15 szaladt vissza, tarisznyát, kalapot, lándzsát elhajigálva. Másnap a kertek és a mező tele volt ezekkel a futásra alkalmatlan dolgokkal. A tiszt is hirtelen kibontakozván lova alól, elfutott. Üresen maradt a tábor helye. Sebessi István alkirálybíró meg volt kötözve, akit a románok Énlakán fogtak el, és maguk között vonszoltak. Fizesse meg az Isten, hogy megszabadítottak - szólt Sebessi -, s köteleit levagdaltuk, feloldoztuk. Két más hütes-féle martonosi ember is volt, akik a tábor eleibe mentek a falu felső végire, és vezették őket. Bizonyosan tudom, hogy

200