Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)

annak lemaradott tagjait verje agyon, eleségét foglalja le (1849. jú­lius 6.), ugyanakkor a harcoló honvédeiket segítsék a siker érdeké­ben élelemmel, fuvarral és bárminemű szolgáltatással. Ugyanezt az ellenségtől megtagadják, hogy kibontakozását minden módon meg­akadályozzák. A Homoród menti csatározásokra Burján János homoród­­szentpéteri dédunokái emlékeznek (Béla és Gizella), úgy tudják, hogy az oklándi tetőn volt egy ütközet; a futóárok védősánc nyoma ma is látszik.31 Burján János honvéd az égéi tetőn halt hősi halált az osztrá­kokkal való összecsapás alkalmával. Feltehetőleg a háromszékiek ön­védelmi rendszere elleni Heydte-próbálkozás mozzanatáról van szó, amikor Gál Sándor 1849. december 13-án a Rika alján győzelmes csatát vívott. Ezután, 1849. január elején érkezik meg Háromszékre a hír, hogy Bem tábornok közeledik, és Gál Sándort az új székelyföldi katonai parancsnoknak32 nevezi ki. 1849. március 11-én Nagyszeben, majd Fogaras és Brassó mellett győztes ütközeteket vívnak a Bem tá­bornok vezette székelyek. Nemcsak Petőfi dicsőíti hősiességüket, ma­ga Kossuth is, az ország kormányzója, elismeri áldozatkészségüket, amikor (április 27.) a székelyek sérelmeit orvosló rendeletet intéz Csányi László országos biztoshoz: a határőri katonáskodás megszün­tetését, s egyenlő polgári jogokat ígér a székelyeknek." Udvarhely 1849 augusztus elején látta utoljára a honvéd hadakat, midőn Gál Sándor Csíkból Udvarhelyen, Parajdon át kivonult Marosszékre, s onnan tovább Kolozsvárra. Udvarhelyre nemsokára bevonult báró Heydte őrnagy, s a Hargita környéke csendessé vált, „miként a sír”. A lovaskozákokat a gyermek Hajdó Küs Ferkó látta Székelyszentléleken átvonulni.34 Az etédi Birtalan Miklós (született 1923-ban) családi szájhagyo­mányt ápol. Birtalan József nagyapja ott volt a héjjasfalvi csatában (értsd Fehéregyházát - B. D. megj.). Az édesanyja sokat mesélt Deák Sámuelné Csiszár Katalinról, aki férjével együtt részt vett Szeben ost­romában. Az öreg Király Zsuzsi sokszor elmesélte, hogy pendelyes leányka volt, amikor az oroszok (muszkák) vonultak át a falun. Ő fenn ült a kicsi kapu tetején, és nagyon „megijedt”, mert egy orosz a pikát feléje döfte, bizonyára a gyermek ijesztgetéseképpen. Pali Jancsi bá 188

Next

/
Thumbnails
Contents