Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)

nevezett székelyföldi katonai parancsnok, Gál Sándor csíki és három­széki csapatai megérkeztek, Udvarhelyszék felszabadult... . Bem tá­bornok csapatainak előrenyomulása eredményeként 1849 februárjában a Székelyföldön kezdődött el a komolyabb hadszervező munka. A lel­kesen csatlakozó székelyekből Gál Sándor ezredes március közepéig hozzávetőlegesen 10 ezer embert állított fegyverbe. Ez 11 új honvéd zászlóaljat (melyek később a 76-86. sorszámot kapták) jelentett.”28 Az erdélyi hadjárat folyamán a szabadságharc végéig szakadatlanul folyó újoncozással igyekeztek pótolni a csatatereken hősi halált halt vitéze­ket és megrokkantakat. „Bem erdélyi hadseregének valódi létszámát 1849. június 21-én nem tehetjük többre 30 ezernél” - írta Szabó Sámuel.29 Gál Sándornak a Szé­kelyföld védelmében, főképpen a hadseregszervezésben volt úttörő sze­repe. Berzenczey László kormánybiztosnak Gál Sándor katonai szakér­tő közreműködésével sikerült azonban felállítania a székely könnyűlovasságot Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környékén. A felállított könnyülovasság a Kossuth-huszárezred nevet kapta, a későbbiek során Hunyadi- és végül Mátyás-huszárezred név alatt tíz századból álló sereg hősiesen küzdött a szabadságharc végéig.30 A hősi önvédelmi harcok Amikor a kozákok már északon és délen betörtek Erdélybe, s közvetlenül a Székelyföld határfalvait fenyegették, akkor drámai hangú hírek érkeztek Molnár György és K. Horváth János kormány­­biztosi aláírásaival a homoródszentpáli Intzefi József unitárius espe­res úrhoz, hogy körzetében a lelkészeket mozgósítsa, hogy azok áll­janak a nép élére, és arra biztassák a férfiakat, hogy esküdjenek fel: „vagy meghal, vagy egy ellenséget megöl.” Ahol nincsenek otthon a férfiak, ott az asszonyok „az egri és szepesi nők” példájára „nyárs­sal, fejszével, oltott mésszel (Homoród menti sajátosság - B. D. megj.) öljék, égessék, pusztítsák az ellenséget. A lelkészek bírják rá a népet, hogy az ellenség elől mindent rejtsenek el az erdőbe, a nép tömegekbe gyűljön össze, és éjjel-nappal háborgassa az ellenséget, 187

Next

/
Thumbnails
Contents