Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)

összeírás szerint Bencédben Pálffy Dénes földesúr neve szerepelt, akinek 6 jobbágya volt.6

Hogy a rugonfalviak és siménfalviak szép számban ott voltak az agyagfalvi réten 1848. október 16-án, annak később megfizették az árát, mert 1848. november 25-én Heydte őrnagy megszállta a vidéket, rekvirált. Álljon itt a rugonfalvi elöljáróság által aláírt jegyzőkönyv „Major Báró Heydte őrnagy rendeletére:

1) lOdrb. ló 800 ezüst Nft.

2) 1 pár ökör 85 Nft.

3) 3 tehén bivaly drb/105 Nft.

4) 19 drb. kihízott sertés 120 Nft.

5) 30 vedres hordó teli új bor 23 Nft.

6) óhbor 46 béli 18 vedres 30 Nft.

(juh- és báránybőrök a hiúból, éjjel pincéket felverték 160 véka zabot rekviráltak a faluból”.7

Nyilván, hogy a többi faluban sem voltak kíméletesebbek. A tordátfalvi Biblia őrzi ifj. Lukácsi Sándor feljegyzését, mely szerint:

„....az oláhság hazánkat ellepvén, az udvarokat kirabolták, és minden

javaikat az udvaroknak elpusztították, az kiket az urak közül megfoghattak, kínoztak és meg is ölték, de a székelyeket, zselléreket és szegényebb nemes embereket is nem bántották egyéb aránt, hanem élelmezéssel ellátni parancsolták. Úgy, mint kenyérrel, vágómarhával, borral, pálinkával, bocskorral tartani kelletett. Hosszasan tanyázván az egész oláhtábor Szentmihályon, kik prédára onnan kijárván Tarcsafalvára és Martonosba...”8

A tarcsafalvi és homoródszentpáli egyházközségek - hogy csak e kettőt említsem - iktatókönyvei egészében közlik a dúlói s később kormánybiztosi körleveleket, sőt az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének, Aranyosrákosi Székely Sándornak a lelkes hangvételű pásztorlevelét is, amelyben örömmel hozza a lelkészkar és a hívek tudomására, hogy a pozsonyi országgyűlés 1848. március 16-án módosítás nélkül elfogadta Kossuth Lajos vallásügyi javaslatát, amely a XX. törvénycikkben „az unitárius vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította Magyarország területén” (Erdélyben már az 1571-i marosvásárhelyi országgyűlés óta az B. D. megj.) és ezután „minden egyházkönyvek és

180