Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Balázsi Dénes: Az anyaszék ismét önmagára talál (A szájhagyománytól a történelmi valóságig Udvarhely vidékén)

irományok egyedül magyar nyelven folynak”. Utasítja az egyház papjait az 1848-as április 22-i körlevélben, hogy „ az Unió jótékonysága mellett szavalni, azt népnek értelmesen megmagyarázni, annak hasznos eredményeit felfejteni, az ellen senkit sem izgatni, sem szólani minden pap atyánk fia tartsa szoros kötelességének, ügy a közbékét és csendet ajánlani fenntartani esmérje lélekben járó hivatásának”.9

Nem sok eredménnyel járt a kihirdetés, mert ezt nem követte gyakorlati alkalmazás. Nem csak a volt jobbágyok, zsellérek voltak elégedetlenek a Székelyföldön a felemás módon értelmezett és alkalmazott felszabadítással és földhözjuttatással, de a szabadok és a nemesség sem lelkesedett a rájuk is kötelező közteherviselésért és adózásért. A Székelyudvarhely környékét megszálló Heydte tábornoknak sikerült kihasználnia az elégedetlenséget, s a lakosság különböző rétegeinek egymás ellen uszításával lefoglalni a Habsburg-ellenes cselekvéskészségüket. így válnak saját népük ügyének ellenségeivé a félrevezetett, dühükben elvakult emberek. Beszédes példa erre a martonosiak esete, akik székelymagyar véreiket adják az osztrák martalócok és román hordák kezére.10

A honvéd táborozáskor is visszaüt a társadalmi kérdés megoldatlansága. Amint a honvéd tárunkból is kitűnik és az Egyed Ákos kimutatásából is, a tiszta jobbágy típusú faluként szereplő Recsenyédről és Homoródszentpéterről csak a szájhagyomány őriz néhány honvéd nevet." Ellenkező a helyzet a sok jobbággyal rendelkező Tarcsafalván, Székelyszentmihályon, Kobátfalván, Rugonfalván, Siménfalván és a két Kadács szabadszékely népe szintén kitett magáért. Viszont furcsa helyzet alakult ki a Felső-Nyikó mentén: Malomfalva, Székelyszentlélek, Farkaslaka és Székelypálfalva szabadszékely lakossága ellenségesen viselkedik a honvédtoborzó bizottsággal. „1848 szeptemberében a honvédsereg számára elrendelt falvankénti összeírásokat számos közösség részben vagy egészen megtagadta: Atyha, Pálfalva, Farkaslaka, Szentlélek, Malomfalva, Lengyelfalva....hangoztatták, hogy nem a minisztériumnak (Kossuthnak - B. D. megj.), hanem a császárnak engedelmeskednek.”'2

A felületes olvasó azt hinné, hogy a katolikus felvidék valószínűleg a papság, illetve a mérsékletre intő Kovács Miklós erdélyi püspök ha-181