Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

Az integrálódás nemzeti vonatkozásban is megtörtént: az agyagfalvi székely gyűlés kimondta elszakadását a Bécsnek alárendelt General Commandótól, a Guberniumtól is, mert egyedüli felettes szervének a magyar kormányt, illetve annak képviselőit ismerte el. De ez nem jelentette a Habsburg Birodalomtól való elszakadást: a nagygyűlés hűséget fogadott az uralkodónak, V. Ferdinándnak.

Az agyagfalvi réten Udvarhelyszék népe volt jelen a legnagyobb számban: mintegy 20-25 ezer fő közt találjuk a helységek nemzetőri alakulatait, a szék vezetőségét, a volt nemességet, a papságot. Bizonyos, hogy a határozatokért az udvarhelyszékiek éppúgy lelkesedtek, mint a többi székek népe.

Természetesen Udvarhelyszék nemzetőrei is részt vettek abban a hadi vállalkozásban, amelyet Berzenczey és az őt támogató radikálisok határoztak el s fogadtattak el a nemzeti gyűléssel. A helyzetről Keller János október 21-i keltezésű, az Országos Honvédelmi Bizottmánynak küldött jelentésében, miután beszámol a csíki csapat kiindulásáról az ellenség irányában, ezeket írta: „Ezután indult el az udvarhelyszéki erő - roppant néptömeg. Számát még nem lehet tudni - kevés fegyveres, sok láncsás, kaszás, botos, vasvillás, fejszés.”6' Az udvarhelyszékiek nagyobb része Beczman csíki alezredes vezetésével Marosvásárhely irányába, a másik Jánosi József oroszhegyi nemzetőri őrnagy vezetésével Parajd felé ment, hogy védje ezt a területet s a sóbányát.

Az Agyagfalváról kiindult székely haderő azonban kezdeti sikerek után vereséget szenvedett a jobban vezetett császári seregektől, s hamarosan szétszéledt. Csak Háromszéknek sikerült megszerveznie az önvédelmi harcot; Csíkot Dorschner ezredes „semlegesítette”, Maros- és Udvarhelyszéket ellenséges erő szállta meg. A széknek nem volt módjában akkor Háromszékhez hasonló fegyveres önvédelmet szerveznie, de több helyen kisebb ellenállást fejtett ki a helyi lakosság64, s a nemzetőrség egy csapata november 6-án Bikafalvánál visszaverte Heydte császári százados erőit, szabaddá téve az utat a menekülők előtt Háromszék felé.65 Ez azonban csak átmeneti siker volt, mert november közepéig a császári erők s nyomukban a román népfelkelők elfoglalták a szék teljes területét.

147