Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

Agyagfalva a Nagy-Küküllő partján, a Székelföld közepe táján fekszik. A hely megválasztásában mégsem ez a szempont, hanem a történelmi hagyomány volt a döntő. Agyagfalván a történelem folyamán több székely nemzetgyűlést tartottak, s itt fogadták el 1506-ban az egyik nevezetes székely önigazgatási alkotmányt. 1848-ban is hatalmas kérdésekben kellett állást foglalnia a nemzeti gyűlésnek, így tisztázni kellett a székelység viszonyát az összmagyar nemzethez, a magyar forradalomhoz; állást kellett foglalnia az erdélyi népek közt az osztrák kamarilla által szított konfliktus kérdésében.

Udvarhelyszék vezető férfiai komoly szerepet vállaltak az agyagfalvi nagygyűlés megszervezésében. Az általános alaphangot ifj. Bethlen Jánosnak, a szék egyik országgyűlési képviselőjének a Kolozsvári Híradóban közölt írása mutatta meg: „Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, sőt ölelő testvéri karok közé szorítjuk minden ajkú polgártársainkat, s ellenségei csak a régi rendszer embereinek vagyunk, kik sírva néznek most is a kiosztott botok s hetenkénti robotra.”61 Ifj. Bethlen János üzenete első részében a románok és szászok vezetőihez szólt, akik szembefordultak a magyar forradalommal és az unióval - világosan leszögezve: a magyarság és a székelység nem tartja ellenségének sem a román, sem a szász nemzetet, de annak tartja azokat, akik a „régi rendszer”-t visszakívánják.

A nemzeti gyűlés határozatban fejezte ki mindkét kérdésben a fentiekkel azonos álláspontját. Maradjunk most a második kérdésnél, amely - amint az előbbiekben felvázoltuk - annyira feszültségben tartotta a székelységet, s Udvarhelyszéket különösen.

Ismerve tehát a székelységet belsőleg megosztó társadalmi problémákat, a Székely Nemzeti Gyűlés kinyilatkoztatta: „jogban és kötelességben a székely földnek [...] minden polgára egyenlő.”62 Olyan elv volt ez, amelyért a székelység döntő többsége lelkesült, mert számára a külön nemesi privilégiumok eltörlését, a közös teherviselést, s a törvény előtti egyenlőséget jelentette. Voltaképpen a fentiekkel a nagygyűlés megerősítette a magyar forradalom eddigi vívmányait. Ezzel a székely nemzet, a natio mint külön közösség megszűnt, hiszen integrálódott a 48-ban megszületett polgári magyar nemzetbe.

146