Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

Gálfi Mihály adóíró még kritikusabb helyzetről számolt be. Szenterzsébeten pl. a nemesek megtagadták az adófizetést, s „erre a székelység is kijelentette, hogy ő sem fog fizetni.” Végül a nemesek engedtek, de gr. Kemény József ekkor is megtagadta az adózást; Véckén a nemes birtokosság azt határozta, hogy „nem fog adózni.”41 Dályában egyrészről a szabad székelyek és jobbágyok, másrészről „az oda való kiváltságosok közt” hosszú ideig tartó vita keletkezett, s a szemben álló felek közti viszony elmérgesedett. Itt nem kevesebb, mint 30 nemest kellett adófizetésre kényszeríteni. Ekkor Ugrón József, Kondó János, Kovács Lajos és más nemesek kijelentették, hogy „adnak tetszés szerint, amit lehet, s azzal a falu elégedjék meg, különben semmit sem fizetnek.” Ebbe a közösség nem egyezett bele; a falu gyűlést tartott, amelybe a nemeseket is meghívták, de csak egy nemes személy jelent ott meg, ami azonban nem akadályozta a falut abban, hogy „birtok arányában” ossza fel az adót! Mivel a nemesek ekkor sem fizettek, a falubíró „elköttette” marháikat, így kényszerítve őket a falu terheinek hordozására.46

A társadalmi ellentétek és feszültségek növeléséhez hozzájárult az is, hogy több helyen „az eddigi kiváltságos osztály”(!) az ott gyakorlatozó katonaság elszállásolásában nem vett részt.47 Ezt konkrétan Karácsonyfal várói jelentették.

Bardóc fiúszékben az ellentétek az adóügy mellett az útcsinálás kérdésében robbantak ki. Ebben a fiúszékben a szabad székely séget 1764-ben határőri rendbe szervezte a Habsburg-hatalom, tehát itt a falvakban a határőrök és jobbágyok s természetesen nemesek és értelmiségiek éltek együtt. A sokáig lappangó ellentét 1848 júniusában nyíltan kirobbant, amikor a határőri családokat útcsinálásra szólították. Ez ellen közösen léptek fel a falusbírók és jegyzők a falvak nevében. Kijelentették Paul századosnak, hogy a falvak népe nem megy útcsinálni, mert egyrészt a munkaképes „erős fiaink a magyar haza használatára katonaságra rendeltettek és vitettek”48 s másrészt, mert a határőri rend nem hajlandó egyedül végezni a közmunkákat. „Mi utat nem csinálunk az okért is, hogy eddig eleget csinált a katonáskodó székelység és a jobbágyság utakat, hol a nemesség kevélyen járt azon; ezen szokott kiabálni, hogy állj ki az útbói - és nekünk szegényeknek

139