Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)

Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)

A társadalomnak Udvarhelyszéken is a szabad székelység alkotta a nagy többségét, meghatározó kategóriáját. Ez a társadalmi réteg kez­detben azt remélte a forradalomtól, hogy terhei csökkennek, sokan ép­penséggel a régi székely kiváltságok visszaszerzésének a lehetősé­gében reménykedtek. Utóbbi lehetetlenségét azonban még megértette az egyszerű székely közgondolkodás, de azt már sehogy sem tudta el­fogadni, hogy a nemesség, amellyel együtt élt és amelynek kiváltsá­gait eddig is nehezen tűrte, most a forradalom után is vonakodik vele megosztani a közterheket. Ez a probléma minden székely székben felmerült, de sehol sem mérgesedett el annyira, mint Udvarhely­széken. Állításunk nagy számú dokumentumra épül. Ezek közül néhá­nyat a következőkben ismertetünk. A már tárgyalt június 27-i széki köz- és népgyű lés jegyzőkönyvébe is bekerült a szék egyik nagyobb településének, Homoródalmás adózó közönségének az a kérése, hogy a Tisztség a korábbi „közgyűlési hatá­rozat s Magyarhonnaii már megtörtént Unió nyomán a kebelökben la­kó nemes és armalistákat a közterhek hordozásábani részvételre” szo­rítsa.41 Az énlakiak is sürgették, hogy a faluban élő 11 kiscsaládból álló Bíró nemzetséget „kiknek közterheiket ok nélkül kelletik visel­nünk”, sorozzák az adózók közé.42 Hogy a belső feszültséget csökkentsék, s erőszakot ne kelljen al­kalmazni, a szék vezetősége felhívással fordult a volt kiváltságos ne­mesekhez, hogy a korábbi ígéretük alapján önként vállaljanak részt a falvakra kirótt adóból. A nemesek egy része ennek eleget is tett, de a többség vonakodott, kibúvót keresett. Az etédi járás adóíró biztosa jú­nius 21-én kénytelen volt azt jelenteni a Tisztségnek, hogy a kiváltsá­gos urakat felkereste a járás falvaiban, s be is mutatta a szék felhívá­sát, de az illetők „nem vállalkoztak adópénzt fizetni.”43 A szék vezetősége - kitartva korábbi álláspontja mellett - arra utasította az adószedőt, hogy „a hitesekkel és az illetőkkel egyetértve tégyen a volt kiváltságosokra nem terhelőleg ugyan, de minden esetre rovatait.”44 A patakfalvi járásban valamivel több megértést mutattak a nemesek, s közülük mindenki elvállalt bizonyos összegű adót. De pl. Lókod falu adózói nem tartották elegendőnek a nemesek vállalását, s a terheknek vagyon arányban való kirovását követelték. Keresztúr fiúszékben 138

Next

/
Thumbnails
Contents