Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
zött Kolozsvárt. S természetesen meg kell említenünk az egész Erdélyt érintő törvényalkotást. Az erdélyi országgyűlés első napján, május 30-án elfogadta a Magyarország és Erdély újraegyesítéséről szóló törvényt. Hogy a törvény az uralkodói megerősítést minél hamarabb megkapja, az országgyűlés Pálffy Jánost és Weér Farkast azonnal útnak indította Pestre a miniszterelnökhöz, aki tovább irányította a küldötteket Innsbruckba, ahol V. Ferdinánd tartózkodott. A törvényt az uralkodó június 10-én látta el kézjegyével, és ezzel az unió-törvény életbe is lépett. Ezután Pálffy sietett vissza Kolozsvárra, hogy az országgyűlés munkálataiban részt vehessen. Az egyesülési törvény előírta: „... valamint a testvér Magyarhonban minden lakosok jogegyenlősége kimondva és életbe léptetve van, ugyanaz, ugyanazon módon itt is, e hazának minden lakosaira nézve, nemzet-, nyelv- és valláskülönbség nélkül, örök és változhatlan elvül elismertetik, és az ezzel ellenkező eddigi törvények ezennel eltöröl tetteknek nyilváníttatnak.”32 A törvény megszüntette a korábbi, rendi törvényeket, s ezzel magát a rendiséget, megteremtve ezzel a polgári társadalom jogi előfeltételét. A társadalmi átalakulás gyakorlati megvalósítása érdekében az országgyűlés törvényt alkotott a jobbágyfelszabadításról, a közös teherviselésről, a törvények előtti egyenlőségről, a sajtószabadságról, a bevett vallások teljes egyenlőségéről, ide értve az ortodox vallást is. Bizonyos, hogy a törvényalkotás a fentiekkel felszabadította az egyéneket az eddigi társadalmi s személyi kötöttségek alól, s kinyilvánította a polgári társadalom alapvető elvét: a személyi szabadságot. Az 1848-as törvényalkotás pozitív eredményeinek hangsúlyozása mellett látnunk kell annak gyenge pontjait is. Amellett, hogy az Erdélyben annyira fontos nemzetiségi kérdésben nem tudott olyan törvényt alkotni, amely kollektív politikai jogokat is biztosított volna a románoknak és a szászoknak, az utolsó erdélyi rendi országgyűlés nem talált megoldást a sajátos székely kérdésekre sem. Elhalasztotta a székely határőrség eltörlését, amely pedig a csíki, háromszéki, valamint a Bardóc fiúszéki székelységnek egyik nagy problémája volt, s a jobbágyfelszabadító törvény hatálya alól kivette a székely örökségeken lakó jobbágyságot, valamint a szerződéses jobbágyok és zsellérek 133
