Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
Erre a kérdésre pontost választ kapunk a kormányzóhoz intézett feliratból. Eszerint az unió nyugtatja meg a kedélyeket, ez oldja meg a székelység problémáit, ezáltal terjeszthetők ki a polgári jogok mindenkire, s ez segíti „oláh honfitársaink sérelmeinek megszüntetésé”-t.2s Udvarhelyszék küldöttségét Kolozsvár magyarsága örömmel fogadta, s maga is követelte, akárcsak számos megye magyar rendjei, az országgyűlés összehívását. Teleki József főkormányzó Udvarhelyszék emlékiratát a Főkormányszék teljes ülése elé terjesztette. Végül a magyarság különböző fórumaitól érkező nyomásnak is engedve, a főkormányzó, előzetes királyi jóváhagyás nélkül, de annak reményében, május 29-re országgyűlést hirdetett Kolozsvárra. De térjünk viszsza Udvarhely székre! Április hónapban a néphangulat radikalizálódása következett be. 1848. május 2-án már nemcsak Székelyudvarhely s a közelebb fekvő falvak népe vett részt a tüntetésekben (mint az áprilisi mozgalmakban), hanem a távolabbi helységek lakói is. „Minden járás saját nemzeti lobogó alatt gyűlt be iszonyú csapatokban. Némely járásból puskákkal felfegyverkezve; másból nagy sereg lovasság” érkezett Székelyudvarhelyre. Ilyen nagy tömeget - írta a szemtanú - még soha nem látott ez a város, s ami igen lényeges: a többséget a szabad székelység tette ki, de nem hiányzott a jobbágyság sem: „És a nép nem volt kiváltságos; megjelentek itt a jobbágyfalvak is tömegestől.”2y A tömegtüntetésre az adott alkalmat, hogy május másodikára széki közgyűlést hirdettek, hogy követeket válasszanak a kolozsvári országgyűlésre. Ezt az alkalmat használták ki az udvarhelyszéki nemzeti liberális vezetők, s mozgósították a népet valószínűleg abban reménykedve, hogy ezúttal széki tisztújítást is sikerül elérni. Erre vall az a tény is, hogy már „május elsején begyűlt a fővárosba az értelmesbek nagyobb része, s a székháznál oly népes konferencia volt, hogy rendes időben közgyűlésnek megjárt volna.”30 Valóban, az elsejei értekezlet küldöttsége által szólította fel Ugrón Lázár királybírót és Ugrón Gáspár széki pénztárnokot, hogy mondjanak le hivatalukról. Már május elsején este nagy néptömeg gyűlt össze, s az említett tisztségviselők házához vonulva, követelte megjelenésüket. Mivel ez elmaradt, „a tömeg egy része megrohanja a kaput, azon bemegy, hogy 131
