Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Egyed Ákos: "Mi egy nemzetnek sem vagyunk ellenségei, csak a régi rendszer embereinek (Udvarhelyszék 1848 - 49-ben)
ga konkrétságában még radikálisabban az egyenlőséget hirdető eszméket, amelyek később a székben kibontakozott társadalmi konfliktusoknak lehettek (bizonyosan voltak) ösztönzői. Udvarhelyről megérkezve, Veress Adám ifjú jogász levelet intézett egyik csíki tisztségviselőhöz, amelyben ez olvasható: „Az igazság országa terjed, megkezdődött a dicsőséges Franciaországban. Ott az emberek mind egyenlők lettek legelőször: nincs úr, nincs szolga, a nép magának ura, és ha a szükség úgy hozza, önmagának a szolgája is [...] így terjedt el hozzánk Erdélyországba is az igazság gondolatja. Ezt különösen megértették az udvarhelyszékiek, s tudván, hogy Magyarországon már a nép egyenlő, hogy ők is mindnyájan egyenlők lehessenek, elhatározták, hogy Magyarországgal egyesülni fognak. Azt is kimondották - mert maguk a közemberek lelkesen felfogták a dolgot -, hogy »ezentúl a főtiszttől kezdve a legutolsó emberig mindenki egyenlő, s az egyik úgy csinálja azt utat, mint a másik« s.a.t.” A továbbiakban arra biztatja a csíkiakat, hogy az egyenlőség megvalósítása érdekében ők is mondják ki az uniót Magyarországgal.27 A szöveg értelmezéséből nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy a szerző a polgári eszméket az utópista szocializmus eszméivel elegyítette, de a megváltó világot a Magyarországgal való egyesüléstől remélte. A polgári átalakulás vezetői természetesen a polgári világ eszmerendszerének keretei között hirdették meg a fenti elveket, amelyek számukra a rendek privilégiumainak megszüntetését, a nép felszabadítását, s ki kell mondanunk: a demokratikus reformokat jelentették. Mindezeket Erdély és Magyarország újraegyesítése által vélték megvalósíthatóknak. S mivel az uniót a magyar országgyűlés már a maga rendjén kérte, az erdélyi országgyűlésen volt a sor ugyanazt tenni. Az erdélyi országgyűlés összehívását azonban Bécs egyre halogatta. Ezért Udvarhelyszék április 4-én 31 tagú küldöttséget menesztett Kolozsvárra Teleki József főkormányzóhoz, sürgetve az országgyűlés mihamarabbi megtartását s az uniót. A küldöttséget Pálffy János vezette, akinek a nevét annál inkább felkapta a hír, mivel a főkormányzónak nyíltan a szemébe mondta: ha nem lesz országgyűlés, akár harmincezren is eljönnek Kolozsvárra. Miért követelte az uniót Udvarhelyszék? 130
