Gall György (szerk.): A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848-1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban (Kolozsvár, 2000)
Tanulmányok - Kisgyörgy Zoltán: Akik nem engedtek a negyvennyolcból
minden nap; de mégis csak nem jött, nem érkezett. - így, ilyen aggodalmunkban egyszer egy estvéli záráskor, a vár fokárul lejövünk a sétáról a Zwinger - úgy neveztük zárdánkat, mely a szó szoros értelme szerint kényszerdét jelent - kútjáról éjszakára mindnyájan magunknak vizet viszünk. S azzal a profószok, fő fogdafelügyelők, és az úgynevezett Spererek - zárnokok, azok segédei elkiáltják magukat: Einrucken meine Herren! Mi azonnal bementünk mindnyájan, kiki a maga rendes szállására, a kaszamátákba. Itten megtelepedvén, ismét neki adtuk magunkat a szokott foglalkozásnak. Az egyik búnak adta magát - hallgatott, a másik szokott foglalkozását, meg másik olvasni valóját vette elő stb. Kevés idő múlva a zárnokok kinyitják a Zwinger ajtaját, mi mindjárt megláttuk, mert a Nr. 12-ben éppen a kicsi kapu mellett laktunk - s futkározni kezdenek fel s lefelé. Kérdezem én egy Matejka nevű zárnoktól: Was ist das? O pedig nagy sebesen azt feleli nekem: Es ist schon da. - S azzal neki megyen az ajtóknak, s azokat hasonló sietséggel kizárja, kinyitja, bekiált minden szobába: Zur Publication! Mi tehát kijöttünk mindnyájan a Zwinger nagy kapuján belől a kút mellé. A kapu megnyílt, s azon bejött a várparancsnok, Festungs Commandant, Kisslinger tábornok a többi vártisztekkel együtt. Ekkor megszólal a várparancsnok Kisslinger magyarul, és azt mondja: - „Uraim! életem legkedvesebb pillanatai közé számítom azt, melyben ő felsége megkegyelmezését hozom sok szerencsétlen fogolynak. íme! Hallgassátok meg, én felolvastatom mindazoknak neveit, kiknek ő felsége megkegyelmezett.” Ekkor azt az utasítást adta, hogy holnaptól kezdve a szerint, amint szólíttatnak, az irodában jelenjenek meg, hogy ottan még lehető pénzüket tisztába hozzák, s aztán kit-kit hazamenő útjára útlevéllel ellássanak. Addig is pedig rögtön megparancsolta a profószoknak, hogy tüstént bemenetelünkkel mindnyájunknál a vasakat levegyék. III. Másnap tehát az amnesztia fölolvastatása után, rendre amint hívattak, kimentünk a várparancsnok irodájába, s ott a még lehető vagy levő pénzünkről - ti. arról, amit hazulról kaptunk; mert erről külön 100