Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
19. Egyházszervezés
372 nem zárkózik el, de ajánlja az egyházközségi közgyűlések véleményének bekérését. Az áldozócsütörtök törlését „kérdés tárgyává sem kívánja tenni“, de javasolja, hogy a konfirmáció minden egyházközségben e napon tartassék. Ä főtanács ilyen értelemben határoz, de a konfirmációra vonatkozólag azzal a módosítással, hogy „ahol a körülmények megengedik“. E módosítás magyarázatára szolgál az E K. T.-nak az az előterjesztése, hogy a konfirmáció időpontját azért nem lehet egységesíteni, mert a helyi viszonyokat szem előtt kell tartani. Ahol eddig virágvasárnapján tartották, ott nem lehetne a gyermekeket rendszeresen összegyűjteni és együtt tartani a pünkösd előtti időben. S a pünkösd előtti vasárnapot sem ajánlja a konfirmáció idejéül. Az 1912. évi főtanácsi bizottság fölvetette a keresztelési és esketési formula megváltoztatásának szükségét. Mire az E. K. T. azt feleli, hogy az az evangéliumi szöveg szerint van megállapítva s a módosítást nem ajánlja, „mert az olyan dogmai s esetleg theológiai vitatkozás színhelyévé tenné a főtanácsot, melyből több kár származna, mint haszon“. Az esketési formula a polgári házasság életbeléptetésekor módosíttatott a helyzetnek megfelelőleg. A főtanács ilyen értelemben határozott. A kántorképzés és képesítés nemcsak nálunk, hanem országszerte teljesen el volt hanyagolva. Ez a magyarázata annak, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1915-ben Járosy Dezsőt, a zeneakadémia tanárát, a kántorképzés és képesítés országos reformjának előkészítésével bízta meg. Járosy meg is kezdette munkáját. Meglátogatta a képesítő vizsgálatok alkalmával a tanítóképzőket. A K. M. szerkesztősége ezzel a megjegyzéssel kiséri a miniszter kezdeményezését: „Csak helyeselhetjük, hogy a miniszter kezébe vette ennek a végképen elhanyagolt ügynek a rendezését, melyet a felekezetek minden törekvésük mellett sem tudtak megoldani“. Óhajtása azonban, hogy a felekezeteket is meg kell kérdezni ebben az ügyben. A háború miatt azonban sikertelen maradt a kezdeményezés. A háború alatt szünetelt a főtanácsi bizottság terveket és gondolatokat termelő tevékenysége, de annál élénkebben megindult a háború után. A felvetett gondolatok közül sok megvalósult, még több azonban csak kívánalomnak maradt. A nagy drágaság és csekély fizetések közötti különbözet enyhítésére 1920-ban felveti, hogy Bún és Bányabükk lássák el a tanárok és tisztviselők terménybeli szükségletét. A kísérlet megtörtént, de a nemsokára elrendelt és végrehajtott agrárreform nyakát szegte. Javaslat készítését sürgette a létminimumról az erőforrások mérlegelésével és adatok beszerzését egyházközségi tisztviselőink és újonnan szervezett felekezeti iskoláink fenntartása biztosítása céljából. Az 1921. évi főtanácson előkészítő lépéseket sürgetett abban az irányban, hogy az eddigi elméleti és majdnem kizárólag a hivatalnoki pályára nevelő iskolai
