Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
33 üdvözletnek tartom. A püspök az üdvözletekre adott feleletében szerényen elhárítja magáról az érdemet s azt mondja, hogy ő csak igyekezett kötelességeit teljesíteni s talán egy-egy életrevaló gondolatot is termelt s hogy ezt tehette, azt a bizalomnak és szeretetnek tulajdonítja, mellyel körülvették, szónoki sikereit szintén s annak, hogy a templomot szinte tüntetőleg gyakorolták. Szóval egész érdeme csak: az igyekezet. A főtanács hálás érzelmekkel ismeri el érdemeit először a gimnáziumi, majd a teológiai tanárnak, kolozsvári papnak, 39 év óta főpásztornak, kinek megnyerő és mintaszerű szónoklataival, a pontosságban példás tanári munkájával, irodalmi tevékenységével, egyházunk kormányzásában bölcs vezetésével, a jótékony áldozatkészség felébresztésében elsőrendű befolyásával tiszteletetgerjesztő és hálát érdemlő nagy része volt“. Ugyanez alkalommal a városi tanács, a református és ág. ev. egyházak vezetőségei meleg és őszinte ünneplésben részesítették és a kolozsvári hívek is, Fekete Gábor főgondnok vezetésével, aki püspöksége alkotásait értékelő üdvözlő beszédében püspökségét „az unitárizmus második aranykorának“ nevezte. A püspök mélyen meghatott beszédjében köszönetét mond az elismerő szavakért, a bizalomért és szeretetért, mert ezeknek köszöni, hogy azzá lehetett, amivé lett. „Mert én nem azok közé az emberek közé tartozom, akik olyanok, mint az erős fák, melyeket ha a vihar megráz, még erősebbekké lesznek. Én azok közé a gyenge növények közé számítom magamat, melyekre csak a nap melege és fénysugara hat; engemet csak az a meleg és szeretet, melyben részesültem, táplált, csak az fejtette ki minden erőmet“. Aggasztja, hogy vájjon megfelelhet-e kötelességeinek és a vele szemben támasztott várakozásoknak. De igyekezni fog s ha nem vonják meg továbbra sem szeretetüket és ragaszkodásukat, hiszi, hogy még hátralevő élete sem lesz káros szeretett egyházára.7 Ugyanakkor a K. M. is üdvözli.8 Rámutat a 20 éves és a 80 éves Ferencz József korának hasonlóságára, midőn a templomba vigasztalásért és erőgyűjtésért csak úgy tódult a nép, jól átgondolt, mérsékelten haladó könyveire, melyben a fejlődés szitáján kihullott vagy megmaradt tételeket a haladó korszellem fényénél magyarázza, az angol és amerikai unitáriusokkal való viszonyunk elevenebbé tételére és arra a csöndesen építő és melegítő tevékenységre, mely a társadalom osztatlan elismerését, tiszteletét szerezte meg számára anélkül, hogy a figyelmet magára kívánta volna fordítani. S ha egyházunk a közvélemény részéről valamely elismerésben és megbecsülésben részesül, abban neki, az ő mindenkitől tisztelt és nagyrabecsült személyének nagy része van. 7 Püspökünk 80 éves. K. M. 1915. 235—239. 8 Ferencz József u. o. 257—260. 3
