Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
34 Egy évvel később, 1916-ban a főtanács ünnepelte püspökségének 40 éves fordulóját. P. Horváth főgondnok üdvözlő beszédjében rámutatott arra, hogy püspöksége alatt voltak olyan bonyolult esetek, mikor bölcsessége, előrelátása és a szeretet szava csillapította le a szenvedélyek fellángolását és hogy csak jóakarói és barátai vannak. Gvidó a lelkészkar nevében alkotásai között a lelkészi nyugdíjintézetet emelte ki, melynek megalapozását, kiépítését és továbbfejlesztését neki köszönhetni. „Olyan ő, mint a nap, mely minél magasabbra emelkedik, annál áldásosabban árasztja szét sugarait“. Dr. Gál Kelemen kollégiumi igazgató az iskolák nevében üdvözölte. Az unitárius egyháztörténelemnek ez a kora — mondotta — megtalálta a maga emberét és a kormányrúdhoz került vezér megértette az idők jeleit és intéseit, az uralkodó irányelveket és eszméket... Egyházunk és iskoláink történetének egykori megírója minden nevezetesebb fordulónál, minden kiemelkedőbb határkőnél, minden újabb gondolat felvetődésénél ott találja szellemét, mely vezet és irányt mutat, ha elcsüggedést lát, lelkesít, a céltól elkalandozót visszatéríti, a széthúzó elemeket összetartja, a túlmodern törekvéseket fékezi s ott van mindenütt, hogy mindenek ékesen és szép rendben folyjanak, nemcsak a templomi szószéken és a tanári katedrán, nemcsak a közigazgatás zöld asztalánál, hanem az irodalmi fórumon is és ott is, ahol megfáradt és megterhelt lelkeket kell gyógyítani. A püspök felelete azt mutatta, hogy lelke tele volt aggodalmakkal, mert olyan dolgokat kívánnak némelyek, amelyekre nincs pénzünk s azt gondolják, hogy az egyházi életben is kell lenni, mint az államiban egy formális ellenzéknek, mely a kormányt folytonosan zaklassa, szorongassa. Ez az oka, hogy öröméhez aggodalom is járul s nem tagadja, hogy többször gondolt nyugalombamenésre. 1925-ben a főtanácson Ferenczy főgondnok üdvözölte életének 90-ik és püspökségének 50-ik évfordulója küszöbén. A főtanács elévülhetetlen érdemei elismeréséül kifejezte hálás köszönetét. Vári Albert a K. M.-ben (1925. 80—81.) 1925 aug. 9. c. cikkben emlékezik meg az évfordulóról s a társadalom megbecsülésének osztatlan megnyilvánulásáról, amely kifejezésre jutott. Kiemeli mindenek felett életének nemes egyszerűségét, kifinomult lelkivilágát, mely elzárkózott az üres jelszavaktól és divatos áramlatoktól is, de a megcsontosodott orthodoxiától is. Az 1926. évi főtanácsot megnyitó főgondnoki beszéd szintén üdvözölte s különösen elnöki minőségében kifejtett tevékenységét, elnöki megnyitóit és évi jelentéseit emelte ki s azt a fáradhatatlan munkásságát, mellyel nemcsak híveinek, hanem az egész magyarságnak méltányló elismerését váltotta ki. Vári9 helyesen • Az ötvenéves főpásztor K. M. 1926. 105—K8.
