Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
31 lazulna, vagy elszakadna, pótolhatatlan veszteség érné mindkét felet. Te nem tudnál élni egyházad szolgálata nélkül és az egyház csak idővel épülné ki elvesztésedet. Ha ki akarnám mutatni, hogy mi voltál és mi vagy te nekünk, elő kellene adnom egyháztörténetünknek minden eseményeit, mióta püspökünk lettél, melyre rányomtad egyéniségednek jellegző bélyegét, hogy meglássák, mily éltető lelke vagy összes egyházi intézményeinknek.“ Mindezekért adja egyházunk minden tagjának őszinte szeretetét és tiszteletét és az ifjú nemzedék nevében Ígéri, hogy nemes példaadását, „mellyel mindnyájunk előtt jársz a kötelességek teljesítésében“, követni fogják. Ez évfordulón elmúlt életének emlékeit idézve, feljegyzi: még mindég leverőleg hat lelkére, hogy legjobb barátjával •szembeállítva, az ő kezéből kellett kivennie a pálmát. Ezt a kort 22 elődje közül csak négyen (Beke, Almási, Ágh, Lázár) érték el. Nyugodtan néz az egyháztörténetíró bírálata elé. Az E. K. T. évi jelentésében ezzel a megjegyzéssel (főt. jkv. 30.1.) érinti ez eseményt: „egyházunk ekkora és oly rohamos haladást egy időszakban sem mutatott fel, mint a legközelebbi 25 év alatt. Különös kegye-e az isteni gondviselésnek, avagy némi jutalma a bölcs kormányzásnak, hogy egyházunk két kormányzó férfia épen most tölti be püspökségi, illetőleg főgondnoki működése 25 évét, amikor új főiskolánk, egyházunknak három és félszáz éven át talán legnagyobb alkotmánya, készen áll“. 1905 május 4-én a Baldácsy-alapítvány meghatalmazottjainak közgyűlésén volt s 6-án a budapesti Dávid Ferenc-Egylet felolvasóülésén, melyen — amint feljegyzi — a legnagyobb meglepetés érte. Mert Ürmösy Miklós egyesületi elnök, a felolvasások megkezdése előtt üdvözölve, megemlékezett lelkészi működése 50dik évfordulójáról s Perczel Ferencné alelnök átadta az egylet védnökéül történt megválasztásáról szóló oklevelet. Ez a teljesen meglepő jubiláris üdvözlet — amint írja — majdnem zavarba hozta. A felolvasó ülés Martineau születésének 100-dik évfordulója ünneplésére volt szentelve. A felolvasást követő közvacsorán Bedő és Kozma Gyula méltányolták érdemeit és az évforduló volt a pohárköszöntők főtárgya. Másnap a lapok is méltatták az ünnepély jelentőségét. 1906. évi (nov. 4—5.) főtanácsot megnyitó beszédében P. Horváth főgondnok indítványozta, hogy a püspököt a főtanács 30 éves püspöksége évfordulóján írásban üdvözölje és fejezze ki sajnálatát afelett, hogy betegsége miatt az üléseken nem vehet részt. „Az ő működése jól átgondolt és létesített intézményekben fénysugárként vonul végig egyházi életünkön. Nevét már egy programmhoz köti a köztudat, melynek tábláján az önzetlenség, egyházunk iránti áldozatkészség és a kötelességteljesítés ércbetükbe öntve jelzik, milyen kell hogy legyen egy
