Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
314 részünkről Hajós János lett. 1877 decemberében Hajós vezetése alatt egy küldöttség köszönte meg az alapítványt. A vezető üdvözlő beszédében azt a gondolatot fejtette ki, hogy az egyházi életben a protestantizmus az, ami a politikai életben a szabadság s aki a protestantizmus elveit és eszközeit támogatni kívánja, az az általános szabadságnak, a szabad gondolkodásnak és az emberi értelem fejlődésének teszen szolgálatot. Ferencz József az anyagi segélyezésnél nagyobb „erkölcsi nyereménynek“ tartja, hogy közelebb hozta egymáshoz a 3 testvér protestáns felekezet elöljáróit, püspökeit s hogy az értekezlet után tartott közebéden Kun Bertalan püspök indítványára elhatározták, hogy ezután évenként püspöki találkozót tartanak. Az elsőt ki is tűzték Miskolcra 1877-re. „Tán ez értekezlet egy új korszak kezdete lesz a protestáns egyházak életében“, mondja a püspök. Fájdalom, ez a reménység nem vált be, de az egyház anyagi segélyezését az alap jövedelméből hálás lélekkel ma is élvezzük. 1886-tól kezdődik a jövedelemből a részesedés egyházkerületenként egyenlően 2000 írttal. Az egyházi közigazgatás és intézmények fenntartásának anyagi eszközei ez időben ezek voltak: Augusztinovics-alapítvány, a konferens tartozások befolyó részletei, 1868 óta az egyházi államsegély, az angol és amerikai hitrokonok segélyei, 1890 óta a kollégium államsegélye. De a pénzügyi egyensúly csak a legnagyobb körültekintéssel és a legmesszebbmenő takarékossággal volt fenntartható. S még így is időközben mindegyre megbillent. Az egyensúly fenntartásának a titka — amint az 1892. évi főtanácsot megnyitó beszédjében olvassuk — az, hogy nem a szükségletet állítják meg először, hanem a fedezetből indulnak ki s inkább nélkülöznek, semhogy a csekély vagyont megtámadják. A „legritkább dolgok“ közé tartozik, hogy ez alkalommal a költségvetésben nemi többlet mutatkozik s ennek következménye, hogy a tisztviselők csekély fizetésjavítását s a korpótlékok beindítását javasolják. De már az 1898. évi főtanácsot megnyitó beszédjében felhívja a figyelmet a költségvetési 2000 írt hiányra, mellyel nem akar riadalmat okozni, mert hiszi, hogy nem fog krónikus betegséggé válni. „Nem szeretném, ha elmaradnánk a világtól. De inkább ezért nevessenek ki az emberek, mint azért, hogy saját hibánk és gondatlanságunk miatt elbuktunk.“ Az új század első tizedében mindegyre felbukkan a deficit réme. Az 1905. évi főtanácsi bizottság megállapítja, hogy a közalap 1904. évi számadása 34.896 K deficittel zárul, ami életünk biztonságát és fejlődését veszélyezteti. Okát az 1903. és 1904. évi rossz termésben látja. A jövedelmezőség 10 évre visszamenő összeállítása azt mutatja, hogy nem emelkedik, hanem stagnál, részben visszaesik. A 10 évi állag 3‘5%, ami semmi tekintetben sem kielégítő és fokozása elmulaszthatatlan kö
