Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
17. fejezet: Pénzügyek
315 telesség. P. Horváth Kálmán főgondnok 1906. évi főtanácsot megnyitó beszédjében a pénzügyi gazdálkodásról így nyilatkozik: „Pénzügyi adminisztrációnk terén eljutottunk a mementóhoz: eddig és ne tovább. Most csak arról lehet szó, kiadásainkból mit hagyhatnánk el, nemhogy még újakat rendszeresítenénk. 1903 óta, midőn a kollégiumot felépítettük, az egyházi vagyonunk ama nagy megterheltetése miatt, mely ezzel járt, minden évre hiányt kell kimutatnunk. Most az 1907. évre 31.773‘39 K a hiány. Komolyan kell törekednünk, hogy e pénzügyi circulus vitiosusból, mely lekötve tart, kimenekedhessünk... Egyes ember teheti, hogy annyit költsön, amennyi jól esik, ha nem futja is a jövedelemből, ha lelkiismeretével kiegyezkedik, bár ez is helytelenül cselekszik. De az egyház élete örök. Nekünk kötelességünk, hogy megtartsuk, ami van, sőt lehetőleg gyarapítsuk, mert nekünk kell a jövő számára biztosítani a módot és eszközöket, hogy ők folytassák a munkát, melyet mi megkezdettünk“. A főtanácsi bizottság is aggodalommal állapítja meg a deficitet s némi enyhülést csak abban talál, hogy az előirányzott hiány a számadásban rendszerint enyhül. Az E. K. T. a helyzet tüzetes feltárására bizottságot küldött ki, melynek jelentése (1. főt. jk. 125—136. 1.) szerint az állandó jellegű hiány 1903-ban kezdődött, mikor a kollégium építésére felvett adósságok törlesztését megkezdettük. E célra 50 évig évenként 34050 K-t kell fizetni. A telek vásárlására elköltött 257.226'90 K visszatérítésére nem is lehetett gondolni. Éhez járult, hogy 1903 és 1904-ben a gazdaságok nem adták be a közpénztárba az előirányzott jövedelmet. Víz-, csatornázási és járdadíjakban nagy összegek rovattak ki. A tűzifa 1903-tól rohamosan drágult. Tőkéink után a kamat évről-évre csökkent. Ezek az okai a hiánynak. Vagyonapadás 1903/5-ben 4238879 K, melyből pótoltak 18808-05 K-t, hiány 2358074 K. Az 1907. évi költségvetési hiány 31773*39 K. fedezetére ajánl 9 pont alatt 37863'49 K-t (többlet marad tehát 6090'17 K.), ebből kitesz a tőkegyarapítási államsegély 14.000 K-t. A bizottság „beható vizsgálat és tüzetes tárgyalások után“ a megbillent egyensúly helyreállítására más módot nem talált s ha e javaslat el nem fogadtatik, nem marad más hátra, mint az utolsó jövedelemforráshoz fordulni, vagyis egyházközségeinkre, lelkészeinkre, tanárainkra, tanítóinkra, énekvezéreinkre évről-évre 1907-től rovatait vetni ki. A főtanácsi bizottság a javaslatot nem tartja elfogadhatónak, mert a fedezetnél radikális egész a rovataiig, a szükségletnél engedékenyebb, mint kellene. Az államsegély idefordítása mélyen érinti az egyházközségek megerősítésének kérdését. Igaz ugyan, hogy „a közalap biztonsága nélkül nincs vallásközönség, de az is áll, hogy biztos sziklavárakon álló egyházközségek nélkül homokon áll a státus“. A főtanács a javaslatot visszaadta újabb megfontolásra.