Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
27 és a csüggeteg lelkeket erősítő munkában a püspök derekasan kivette a részét. Költő Gábor (Reformtörekvéseink. U. K. 1919. 6.) szerint „utóbbi időben általános volt az a nézet, hogy egyházi életünkben bizonyos stagnáció és ennek nyomában bizonyos elégedetlenség, nyugtalanság észlelhető“. Hát ha ez nem is volt „általános“, bizonyos elégedetlenkedő zúgolódás mindenesetre volt észlelhető bizonyos frakciók részéről. Most az Unitárius Közlöny, mint hivatalos lap megindulásával alkalmas eszköz adódott a püspöknek arra, hogy körlevelek által híveihez szóljon. 1919 szept 8-án áldozatra hívja fel a híveket elemi iskoláink fenntartása, újak létesítése és a lelkészi állások fenntarthatása végett a kepézés visszaállítása iránt. Nov. 10. körlevele szerint fájdalommal értesült, hogy a hétköznapi istentiszteletek nem oly látogatottak, mint a háború alatt. Kéri, inti, buzdítja őket a templom szorgalmas gyakorlására; aztán a legáció mindenáron való fenntartására, me.t az részben gyakorló iskola, részben egy kis jövedelem s a híveknek változatosság az istentiszteletben. Sőt jónak látná, ha a szomszédos lelkészek koronként felcserélnék egymást a vasárnapi istentisztelettartásban. Decemberi körlevelében a karácsony alkalmával a szeretetet köti hívei lelkére. És maga is sírva vigasztalja híveit: „Maholnap talán a mosolygást is elfelejtjük, annyi bú és bánat, aggodalom és kétely környékez“. Évek óta a felkelő és lenyugvó nap csak újabb meg újabb fájdalmakat hoz, de örömre se nem ébredünk, se nem fekszünk. Valóságos küzdelem és lelki tortúra egész életünk egyénileg, társadalmilag, nemzetiségileg és egyházilag. „De legyen a hit a jobb jövőben a Vestaláng kebletekben!“ 1920 január 31-én új harangok vételére, az elromlott orgonák kijavíttatására hívja fel a híveket. Márc. 21-én, a húsvét alkalmából, az örök élet és halhatatlanság hitének ápolását köti a hívek lelkére. Május 30-án (591. elnöki szám) a lelkészeket figyelmezteti a hívek lelki gondozásának fokozottan éber munkájára s a nyári vasárnapi iskola pontos megtartására. Ezt a rendeletet később (1101—1920.) még nyomatékosabban megismétli különös figyelemmel arra, hogy a háború óta az ismétlő iskola jóformán szünetel s a gyermekek 10—12 éves koruktól iskola nélkül nőnek fel. 1921-ben (1921. E. K. T. sz.) megkereste a hatóságot, hogy a korcsmák vasárnap d. u. zárva tartassanak, táncra olyan időben adjanak engedélyt, mely a vallásoktatást nem zavarja és a lelkészeknek az egyöntetűség érdekében megrendeli, hogy szorosan tartsák magukat a Vezérfonalhoz. És figyelmezteti a lelkészeket, hogy nem hatalmi szóval kell a tanításra összegyűjteni az ifjakat, hanem a lelkipásztori nemes és meleg hatások erejével. 1920- ban (1736. E, K. T.) rendeletet ad ki alapítóink és kiváló egyházi embereink sírjának rendbentartásáról.
