Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
282 készítése és a kollégium építése. Mikor ezek már megvoltak oldva, akkor került a kérdés 1911-ben ismét napirendre. A főtanácsi bizottság a figyelmet a nőnevelés foníos ügyére hívja fel, hogy a leánynövendékek képzésére, a vidéki leánytanulók elhelyezésére és felügyeletére szolgáló központi intézet lenne felállítandó, melyben kellő ellátás és felügyelet mellett egyházunk szellemében neveltelnének tovább, A főtanács felhívta a gondolat felkarolására az E. K. T. figyelmét. De a felhívás szabatosabb meghatározás nélkül egész általánosságban szólt. Határozottabbá tette a gondolat körvonalait a háború, amely a férfierőket a lövészárokba szólította s a teendőket részben a nők vállaira telte. Az 1916. évi főtanácsi bizottság általános jelentésének első pontja hangsúlyozza a nőnevelés fontosságát s rámutat arra, hogy ma már nem teszünk eleget egyházi kötelességünknek, ha csak a múlt épületeit tatarozgatjuk. A holnap jövőbenéző, tervszerű munkát követel, miben eddig . felette fogyatékosak“ voltunk. A háború miatt itthon megfogyatkozott férfierő, ha átmenetileg is, tárt kaput nyit a női érvényesülésnek, sőt a szükséglet a női tevékenységet egyenesen igényli. Leányainknak hivatásuk betöltésére való előkészítése a legszorgosabb egyházi feladat. A testvéregyházak erre a célra önkéntes adományokon kívül a hadbavonult harangok kapandó ellenértékét veszik kölcsön. A nemes példa követésre unszol. Ugyanez alkalommal az egyház a püspök püspökségének 40 éves fordulóját ünnepelte. Gál igazgató üdvözlő beszédében, miután áttekintette az iskolaügy terén vezető munkásságát, így szólt: „S ha még nőnevelésünk parlagon hagyott ügyét megoldhatná, iskolaügyi politikájára feltenné a koronát.“ A főtanács a Berde-ebéd 600 K költségét egy létesítendő unitárius leányotthon céljaira rendelte félretenni. A főtanácsi bizottság megokolása, amely a kérdést a megfogyatkozott férfierővel akarja támogatni, nem erősíti, hanem gyöngíti az elvi álláspontot. A nőneveléssel foglalkoznunk kell a háborútól függetlenül is. A r. katholikus egyház korán észrevette, minő fontos érdekek fűződnek a nők öntudatos, katholikus szellemű neveléséhez. És az intézeteket egymás után állítják fel országszerte. A protestánsok ezt a kérdést mindezideig figyelmen kívül hagyták. És csak most vették észre, minő veszedelem rejlik abban, ha leányaink katholikus leányiskolákat keresnek fel. Jó jel, hogy a hiányt már mi is érezzük. A múlt iskolai évi statisztika szerint 269 leányunk volt felső leány-, polgári leányiskolában és tanítónőképzőben. Ezek a legjobb esetben hetenként csak kétszer kerülnek az unitárius hitoktató hatása alá. Ez nem nevel öntudatos, erőshitű híveket. Pedig tapasztalat igazolja, hogy a nő hatása vallási kérdésekben a jövő nemzedékre erősebb, mint a férfié. Ilyen előzmények után jelentette az E.!K. T. 1917-ben~la főtanácsnak, hogy szükségesnek tartja
