Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
281 magán úton nyertek oktatást. Előnynek látja a változásban azt, hogy fenntartásához a közoktatási kormány is hozzájárul, de sajnálja, hogy az építkezés még .nincs meg, holott a tanulók száma ezt múlhatatlanul igényli. És szükség még egy s később egy 4-ik kinevezése is, hogy a felső népiskola teljesen be legyen állítva. 1884-ben építettek egy teljesen megfelelő épületet s ebben az alumnusi tanulók részére egy lakószobát. Tanítók voltak: 1873—76-ig Pálfi János, másodtanító 1876-tól Csegezi Sándor, 1880-tól Vaska Béla, 1887-től 1894-ig Derzsi Domokos, 1894-től Kovács István, 1895-től Buzogány Elek. Tanítónők: 1876-tól Pál Róza, később Kántor Józsefné, Koszteczky Anna, 1887-től Vaska Béláné Tana Lujza. Ferencz József az 1894. évi főtanácsot megnyitó beszédjében kénytelen megállapítani, hogy az iskola ügye még soha sincs teljesen rendezve, mert az egyházi és polgári község közötti viszony nincs szerződésileg körülírva és biztosítva. Csupán egy jegyzőkönyv van, melyre támaszkodhatik a község és eklézsia. Most a község szeretné államivá változtatni ez iskolát. Püspöki vizsgálat alkalmával felhívta az érdekelteket, hogy rendezzék e viszonyt. „Egy dologra nézve azonban tisztában lévén, t. i„ hogy a régi alumnusi rendszer sem így, sem úgy többé fenn nem tartható, miután az egyházközség is azt óhajtotta, az alumnusi rendszert, mint olyant, beszüntettem, biztosítván az egyházközséget arról, hogy e címen levő alapítvány jövőre is oly módon fog felhasznállatni, hogy az mind az alapítvány természetének, mind az egyházközség érdekeinek megfeleljen.125 h) Leányotthon. A nőnevelés kérdésével, mint egyházkormányzati teendővel, először a millenium évében találkozunk nálunk. Abban a felhívásban, melyet a püspök javaslatára az E. K. Tanács egy „ezeréves emlékalap“ megteremtése céljából híveinkhez küldött, (K. M. 1896. 55—57. 1.) a szükségletek felsorolása között olvassuk: „Ki nem érezte és nem érzi közülünk, hogy tekintettel a nőnevelés fontosságára s ez irányban napról-napra fejlődő igényekre, mily nagy a hiánya egyházunknak, hogy nincs felsőbb leányiskolája, amelyet hazánkban ma már egy vallásfelekezet sem nélkülözhet és rajtunk kívül nem is nélkülöz.“ A felhívás nem járt azzal a szép anyagi eredménnyel, mint két évtizeddel ezelőtt a Dávid Ferenc-alapra való felhívás. Aztán az egyház kormánya is más, nagyon súlyos kérdések megoldásával volt elfoglalva, minők az egyházszervezés előm Benczédi Gergely: A torockói iskola és tanítói. K. M. 1892.199—209.1.
