Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
16. fejezet: Iskolai ügyek
272 Keblileg megnyílt oki. 4-én. Á felülvizsgálat a háború, a munkások s az építtető bizottság tagjai egy részének hadbahivása miattt nem volt megtartható. Az 1915, évi főtanácson jelenti az E. K. T„ hogy az épület szabályszerűen átvétetett s a végelszámolás folyamatban van. A főtanács „némi agodalommal néz a jövőbe, minthogy még több tanerő beállítása, több új tanszer vásárlása és más előre nem látott kiadás fedezéséhez a megfelelő jövedelmet most még nem látja biztosítva“. De reméli a kormány megfelelő segélyét, híveink fokozott áldozatkészségét. 1914/15-ben megnyílt a VII,, i915/16-ban a Vili. g. o. 1917-ben szerveztetett a vallástanári állomás. Ugyanakkor a tanári fizetések állami színvonalra emelkedtek. A háború után a megváltozott államjogi helyzetben elmaradt az államsegély, az új államtól az iskolák részére az egyházak nem kaptak segélyt. Az egyház az agrárreform folytán elveszítette ingatlan vagyonát majdnem teljesen. Ebben a helyzetben 1919 jul. 14-én jegyzi fel naplójába: mind több aggodalom tépi a lelkét egyházunk jövője iránt. Ha Románia nem adja az egyházak és iskolák részére a segélyeket, mi meg nem élhetünk. Tegnap „előlegezte“ az E. K. T. a tanároknak a fizetéskiegészítést, családi pótlékot, háborús segélyt az év harmadik negyedére. Hogy vissza kell fizetniök? De miből? Hisz a nagy drágaság miatt a fizetésükből meg sem élhetnek. Ha így maradunk, hogy tarthatjuk fenn kolozsvári és keresztúri főgimnáziumunkat? Mert az eddigi tanári fizetéssel tanárt nem kapunk. „Bizony nem ok nélkül voltam én ellene a keresztúri gimnázium főgimnáziummá kiegészítésének s nem ok nélkül igyekeztem mindig általában a költségeknél figyelemmel lenni arra, hogy gondoljuk meg, hogy az államsegély nincs örökre biztosítva, abból amit lehet, tartsunk meg s tőkésítsünk“. így redukálódván a jövedelem, az iskolák teljes számban való fenntartása lehetetlenné vált. Mind sűrűbben hallatszott nemcsak nálunk, hanem a többi magyar felekezeteknél is „a leépítés“ elkerülhetetlen szükségessége. 1927-ben a r. katholikusok státusgyülésének tárgysorozatán szerepelt a kérdés. 1926-ban Kolozsvárt is, Székelykeresztúrt is megtartották a véndiák találkozót, amelyeken rríegnyiltak ugyan az áldozni kész véndiákok zsebei, de előre látható volt, hogy sem ezen az úton, sem az alkalmazottak önkéntes megadóztatásával, sem a hívek egyházi adójával a kérdést megnyugtató módon és állandósággal megoldani nem lehet. Ferenczy főgondnok az 1927. évi főtanácsot megnyitó beszédében már kénytelen foglalkozni a főgimnáziumok ú. n. leépítésének kérdésével, bármennyire fájdalmasan érinti még a gondolata is. A közvetlen veszélyt sikerült ugyan egyelőre elhárítani, de nyomatékosan hangsúlyozza, hogy mindkettő megtartásának lehetősége az anyagi erőforrások fokozásától s
