Gál Kelemen: Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és kora. Háromnegyedszázad az Unitárius Egyház történetéből - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 5. (Kolozsvár, 1936)
1. fejezet: Élete
14 felszólították, hogy Keresztáron, vagy Udvarhelyszék egyik kerületében fogadja el a képviselőséget a Deák-pártiak részéről. Figyelmeztették, hogy így alkalom nyílik Budapesten az unitárius érdekek előmozdítására. Gondolkodóba esett s kijelentette, hogy elvállalja a jelöltséget, de csak úgy, ha egyhangúlag óhajtják. Fellépett Szentiványi, de Orbán Balázszsal szemben elbukott, ő pedig visszahúzódott. 1884-ben br. Kemény György tordaaranyosmegyei főispán kérdezte meg, nem lenne-e hajlandó elvállalni a jelöltséget, tekintettel arra, hogy e kerületben Torockó központtal sok unitárius választó van. Kezdetben vonakodott, gyenge egészségi állapotával mentegetve magát. A főispán ragaszkodott hozzá s biztosította, hogy beleegyezése nélkül nem kezdenek akcióhoz. Ugyanekkor, március havában, Gyarmathy Miklós és Szász Domokos kérték fel, hogy Kolozsvár egyik kerületében lépjen fel. De ezt határozottan visszautasította az itt uralkodott elkeseredett pártviszonyok miatt. Ugyanaz évben Sigmond Dezső képviselőjelölt érdekében beszédet mondott (Magyar Polgár, 1887. 86. sz.), melyben kijelenti, hogy a szabadelvű párthoz tartozik, melyet 9 év óta állandóan gúnyolnak, pedig ez a kormány nemcsak óhajtásokat, hanem tényeket is tud felmutatni s messze kiható alkotásokra is hivatkozhatik. És jól esik lelkének, hogy akit egykor kézenfogva vezetett az iskolában s tán értelmi kifejlődéséhez is hozzájárulhatott, most polgártársaival együtt ő is tisztelettel adózhatik. 1884 május 15-én a torockói kerület küldöttségének felkérésére a jelöltséget elfogadta. Az egyház vezetői között többen nem helyeselték e lépését. Ő úgy érezte, hogy haszonnal fog járni egyházi ügyeinkre s meg akarta menteni a kerületet egy unitárius képviselőnek. És a miniszterelnöktől is kapott felhívást. Programmbeszédében (Magyar Polgár, 1884 110. sz. és külön lenyomatban is) kifejti, hogy Torockó és vidéke népe iránti rokonszenv mellett az vezeti, hogy a főrendiház küszöbön álló reformjára nézve mindenek véleménye egyezik abban, hogy a protestáns püspököknek ott helyet kell adni. De hát miért a szabadelvű pártban ? kérdi és megfelel rá: „Reám nézve a szabadelvű elnevezés ellenálhatatlan hatást gyakorol. A szabadelvűség légkörében nőttem fel. Ez, mondhatnám, hitvallásom. Olt vannak ennek gyökérszálai az 1848. évi törvényekben, melyek új eget és új földet teremtettek édes hazánkban. Avagy a lelkiismerel szabadsága épen az én sokat üldözött vallásom törvényesítésében túl a Királyhágón is nem a szabadelvűségnek eredménye? A függetlenség hangzatos, de ábrándos jelszava helyett híve maradok a szabadelvű pártnak, amely sem hátrafelé nem csúszik, sem előre nagyot nem ugrik, hanem megfontolva, a viszonyokat kellően mérlegelve, bölcs elővigyázattal lépésről lépésre, de biztosan viszi előre az állam hajóját. Ez szerinte az igazi szabadelvűség kritériuma.
