Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Bevezető gondolatok
hetvén jelen — méltányosságból elhalasztja, hogy mentői több konzisztor vehessen részt. Az 1853. évi februári Főtanács kimondja, hogy a következő évi zsinaton a főgondnoki állás választás útján töltessék be. Az 1854. július 2-án s következő napjain tartott zsinati Főtanács végre 46 szavazat közül 43-mal főgondnoknak választotta Nagy Eleket, s hivatalára feleskette. Ezután főgondnoki minőségében folytatta azt a munkát, amely az egyház nevelőintézeteit az abszolutizmus fojtogatásától megmentette. 1861. június 30-án s a következő napokon tartott zsinaton (17. Jkv. sz. a.) Nagy Elek lemondott hivataláról, minthogy főgondnokká választása alkalmával kijelentette, hogy a püspöki állás betöltésekor leteszi hivatalát. A zsinat: „...fájdalommal hallván főgondnok Öméltósága közmegelégedéssel és szent vallásunk virágoztatására bölcs tapintattal vitt hivataláróli lemondását, egyhangúlag nyilvánította ezen tiszte további folytatása iránti hő óhajtását, személyéhez való ragaszkodását és bizalmát; s miután a Zsinati Főtanács a másik főgondnoki hivatalnak ő méltósága által ajánlott ezúttali betöltésére részint azon okból sem volt hajlandó, mert azon hivatalnak betöltése ezen Zsinati Főtanácsra kitűzve nem volt, Öméltósága a közóhajtás következtében kinyilatkoztatta, hogy főgondnoki hivatalát tovább is folytatni fogja.” Nagy Elek nyolc esztendeig egyedül volt főgondnok, mégpedig úgy, hogy hét éven át püspök sem volt mellette. Amíg a súlyos helyzet az egységes és következetes vezetést nemcsak igényelte, hanem jóformán nélkülözhetetlenné tette, az egyház nem sürgette és nem is kívánta a második főgondnoki állás betöltését. Hiszen tudta a múltból, hogy a főgondnokok között néha nézeteltérések, súrlódások és ebből folyó összhangtalanságok állhatnak elő a közügyek hátrányára. Augustinovich Pál halála után talán éppen ilyen meggondolás alapján nem töltötte be az egyház a második főgondnoki állást. Amint azonban a helyzet javult, s a szívekben a remények éledni kezdtek, Nagy Elek is mind jobban sürgette a második főgondnoki állás betöltését. Az 1857. évi Főtanács elhatározta (31.B.l. Jkv.sz.a) a másik főgondnoki hivatal betöltését; de a választást azon okból is, mert a hivatal betöltése a főtanácsi gyűlésre kitűzve nem volt, mostanról elhalasztotta. De kimondta: „... hogy a két főgondnok közül az ezen hivatalban idősebbik leend az első, s mindkettőnek az Egyházi Tanácsi ülésben 19
