Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Bevezető gondolatok

jelenlétekor az elnökséget a világi rend részéről az első főgondnok viendi.” Ez alapon az 1862. évi Főtanács harcói Gálfalvi Imre királyi táblai ítélőmestert 57 szavazat közül 53-mal főgondnoknak választotta. A viszony a két főgondnok között tisztázva lévén, Nagy Elek kereste az alkalmat, hogy főgondnok társának is tér nyíljék a tevékenységre. Az 1865. évi szentgericei zsinatra csak azért nem ment el, hogy Gálfalvi Imrére hagyhassa az ügyek vezetését. Különben a papszentelést követő hétfői közebéden a távollevő főgondnokot is felköszöntötték.16

Nagy Eleket 1871-ben szélhűdés érte, ami miatt lelkileg és testileg tehetetlen állapotba jutott. „Aki eddig oly széles körben vezérkedett, világított, központ volt, most egyszerre semmivé lett. Ezutáni életét szánandó tengődésnek mondhatjuk.” Az 1874. szeptember 1—4-én tartott Főtanácson betegsége miatt főgondnoki hivataláról lemondott.

Nagy Elek - mondja Ferencz József -, aki egyházunk egyik legválságosabb idejében ült a főgondnoki székben, sokkal ismertebb, és neve üszteltebb volt egyházunkban, minthogy az ő lemondása meg ne döbbentett volna mindenkit. Ezért Főtanács nem fogadta el lemondását, s örökös tiszteletbeli főgondnoknak ismerte el.17 A Főtanács küldöttség által kifejezte, hogy a mélyen üsztelt főgondnok által hivataloskodása folyamában tanúsított hasznos szolgálatainak és érdemének érzetében O Méltóságát örökösen egyházunk főgondnokának óhajtja és máris reméli, hogy Isten jóvoltából visszanyervén egészségét, egyházközségünk ügyeit ismét azzal a buzgalommal, ügyszeretettel és bölcsességgel fogja vezetni, mellyel eddig. Az 1876. évi árkosi zsinaton az Egyházi Képviselő Tanács jelenti: Nagy Elek az E. K. Tanács előtt Filep István megbízottja által élő szóval ismételten kijelentette lemondási szándékát határozottan és visszavonhatatlanul azon okból, mert folyton tartó gyengélkedése miatt munkaképtelen lévén nem folytathatja tovább nagy felelősséggel járó hivatalát, s károsnak tartja, ha helyén meg-16 Vö. Pungur Béla: Visszaemlékezés a szentgericei unitárius zsinatra. In: Unitárius Közlöny 1914. 143-144.

17 Ferencz József: Buzogány Áron. Életrajz. In: KerMagv. 1895. (30. évf.) 65—90. Vö. Az Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár. (A továbbiakban: UEGyLt.) Főtanácsi Jegyzőkönyv. 1874. 6., 20.

20