Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Nagy Elek működése a politikai közélet terén
1848. áprilisában kormányszéki titkárrá nevezték ki, de a megindult mozgalmak miatt nem fogadta el. 1849-ben alispánná akarták tenni. Erre sem vállalkozott, mert a forradalmi idők erőszakos jeleneteitől irtózó „szelíd lelkülete s csendes házias természete” nem engedte. A főjegyzőségben maradt addig, míg a bekövetkező események ez intézményt is el nem seperték, s így Kolozs megyének a régi hatáskörrel ő volt utolsó főjegyzője. A szabdságharc leverése után következett négy évi Kolozs kerületi biztosi állása, melyet mindig bánt. „Törvényt szerető lelkének fájt az a tudat — mondja Buzogány —, hogy egyszer, habár tiszteletre méltó indokokból, törvénytelen térre lépett”, habár a legkiválóbbak becsülését és bizalmát azután még nagyobb mértékben bírta. Ez idő óta 1861-ig a politikai mozgalmak s megyei élet teréről a vallás közönség ügyeinek intézése terére lépett át. Az olasz háború után az abszolutizmus kora hanyatlani kezd. Az 1860. évi Októberi diploma kiadásával megkezdődnek az alkotmányos mozgalmak. Az Októberi diploma és a szerencsétlen februári patens által Magyarország és Erdély 1848 előtti alkotmánya visszaállíttatott ugyan, de az osztrák birodalom egységének elve fenntartatott, bár a birodalmi tanács szervezkedett, az 1848-as törvényekről és az unióról hallani sem akartak Bécsben. Az erdélyi országgyűlés szervezése és összehívása kérdésének megbeszélésére Kemény Ferenc összehívta a gyulafehérvári értekezletet 1861. február 11-re. A közvélemény idegesen fogadta, mert a meghívottak nagyobb része nem állott szabadelvű hírben. A meghívott 23 magyar tag közül csak 7 volt szabadelvű, a többi konzervatív, aztán 8 szász és 8 román. A meghívottak között volt Nagy Elek is. A törvénykezésre vonatkozó kérdések iránti javaslat kidolgozása végett a kormányszék egy bizottságot küldött ki, melynek tagjai a mi részünkről Nagy Elek kormányszéki tanácsos, Hajós János kormányszéki titkár, Mikó Lőrincz és Fejér Márton.85 Kemény Ferenc visszalépése sietteté Schmerlinget az erdélyi országgyűlés mentői előbbi összehívására. Az erdélyi kancellária leiratot 85 Ürmössy Lajos: Tizenhét év Erdély történetéből 1849—1866. Temesvár, 1894. 289. 137
