Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Kriza János püspökké választása

Isten tudja, mily igaz ok nélkül történik a magatartása irányunkban”. Nem lehetetlen, hogy mellőztetése miatt történt halála 1862-ben. Jánosfalvi Sándor István egy könyvre írt jegyzetében mondja róla: „Szorgalmas munkás s tiszta elméjű ember, de gyenge szónok volt, csekély beszélő orgánumánál fogva is.”63 Borbély Székely Mózesről mondja: „Bukása a püspökválasztáson nemcsak őt személyében sebezte halálra, de kilencévi püspökhelyettesi s harmincegyévi tanári működésére is ráborította az elfeledtetés fátyolát. Emberi sors. Pedig egykor, 1847 májusában Brassai Sámuellel szemben választották a kolozsvári iskola igazgatójává, s ettől kezdve a legválságosabb időkben egész emberként állott nagy felelősséggel járó hivatalaiban. ... Történeti időkben, történeti jelentőségű munkát végzett.”64

Kriza és Nagy Elek szívélyes baráti viszonyban éltek diákkoruktól egy hosszú munkás életen keresztül. Fiatal korukat a költészet és az irodalmi magyar szó ihlete hangolta össze. Nagy Elek kedve, akarata és hajlama ellenére sodródott a politikai törvénykezési és közigazgatási közélet terére. De ha már így hozta a sors, keményen és sziklaszilárdan állta helyét, s diákköri eszményeiről lemondott. Krizát szegénysége mellett lelke és áldott jó szíve vezette pályájára. Az irodalom szeretetéről, a költészet leikéből fogamzott bálványáról nem kellett és nem tudott lemondani, habár sokszor panaszolni kénytelen barátaihoz, bátyjához írt leveleiben a mindennapi kenyérnek néha szűkös voltáról, néha éppen hiányáról is. Még püspökké választása alkalmával, mikor köszönetét és programját mondja, sem tud és nem akar lemondani addigi bálványáról. „Voltak nekem is eddig szívbálványaim, voltak kedvenc szenvedélyeim, miknek kiváló szeretettel sok drága erőt és időt áldoztam; e pillanatok óta szakítok, bár sajgó fájdalommal is, szakítanom kell e bálványaimmal.” De rögtön megbánja e vallomását, s kijavítja: „Fenn hagyok talán szentségemben egy kis szögletet a múzsa szép oltárának ezen túlra is.” Önéletrajzában írja, hogy „az olvasásnak eleitől fogva a bolondulásig kedvelője” volt. „Hivatalom csoportos és folytonos foglal-63 Borbély István: Simén Domokos és kora. In: KerMagv. 1928. (60. évf.) 89.

64 Ua.

107