Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)

Kriza János püspökké választása

kozásai miatt legfeljebb esti és éjjeli órákat szentelhetek olykor irodalmi dolgokra. Egyedül a nép költési gyűjtések tették pihenő óráimnak soha félbe nem szakadó foglalkozását, s szerezték legédesebb álmaimat is.”65 Toldyhoz írt levelében: „Amikor rapportban lehetek az irodalom embereivel, úgy esik nekem, mintha magasztos delejes álom lepne meg, s feladnám néhány szempillanatig a hideg való sanyarú érintéseit.” Kriza szívesen menekül, ha teheti, a rideg való fagyos érintésétől, ami az élet prózájára fordítva azt jelenti, hogy nem igen törte magát az egyházi közigazgatás gyors, erélyes és halasztást nem tűrő vezetése iránt.

Azt gondoljuk, hogy nem sértjük emlékét, hanem a történelmi igazság érdekeit szolgáljuk, midőn e tekintetben Benczédi Gergely naplójából idézzük e sorokat: „Igen ritka, becsületes derék ember, de véghetetlen gyenge, erélytelen püspök volt, aki a gyűléseken sokszor azt sem tudta, hogy miről foly a tanácskozás.” Benczédi azt is mondja, hogy püspöki vizsgálatot nem tartott, hatáskörébe tartozó jegyzőkönyveket nem vezetett. A szíves Olvasó emlékezzék vissza arra az előterjesztésre, melyet a főgondnok 1864-ben a torockói papi dézsma kárpótlása ügyében tett.

Ilyen körülmények között valósággal gondviselésszerű a két jó barát diáknak az egyház világi és egyházi legfőbb vezetőiként való összetalálkozása. Mikor a gyönge, erélytelen Kriza püspök lett, az ő világi elnöktársa már 10 évig vitte volt az egyház legfőbb igazgatását, vitte erős kézzel, páratlan tapintatossággal és sikertől megáldva, az egyház hajóját a vésztől megmentve, mint fényes és gyakorlott kormányzói tehetség, mondja Borbély.

65 Kriza János: Önéletrajza. In: KerMagv. 1912. (47. évf.) 43.

108