Gál Kelemen: Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 3. (Kolozsvár, 2003)
Kriza János püspökké választása
ben paptársainál a papi hivatás hiányát keményen korholta. Ezért egyházi tanács elé állították, megfedették, s ismédés esetén hivatalvesztéssel fenyegették. Ekkor eltűnt a városból, két levelet hagyván maga után, egyiket atyjához, másikat mindenkihez. Atyjától engedelmet kér, s azzal menti magát, hogy a vallásos meggyőződésen az atyai hatalom sem uralkodhatik. A másikban azt fejti ki, hogy aki meggyőződését követi, az becsületes ember. Ennek hívását követve ő most Károlyfejérvárra [Gyulafehérvárra] megy; — ha ott a papnöveldébe felvétetik jó, ha nem Nagyváradra, s így tovább, míg hivatásának pályájába léphet. Ez az első közlemény. A lap hozzáteszi: A részletekről jót nem állunk. Atyja a következő számban (58.) így nyilatkozik: Fia áttérési szándékát előtte mindig titkolta, s csak legutóbb tudta meg, hogy ezen jártatja eszét már évek óta. Áttérése, a városból való eltávozása tudta és beleegyezése nélkül történt. Fia nem volt segédpap, csak teológus. Tette mindenesetre fenyítést érdemelt, s az egyházi tanács igen szelíden járt el vele szemben, sőt folyamodására, látva, hogy tettét megbánta, a büntetést el is engedte. Egyik levelét minden jó érzésű emberhez írta, s ebben azt mondja, hogy lépését minden tilalma és ellenzése dacára jogosnak tartja, mert 18. évét már átlépte. A másik hozzá van írva: Utoljára pattantak le ajkairól e szavak: Édes atyám többé szülői karjai közé visszatérni nem kívánok, hogy nekem többé nevem nincs, s levelét így is írja alá: Kinek már többé neve nincs. Székely Mózesnek a zsinat az elnöki és püspöki teendők hosszas időn keresztül való buzgó folytatásáért megadta a főtisztelendő címet, s szolgálataiért méltánylását és elismerését jegyzőkönyvileg is kifejezte. Mindez nem használt. A főjegyző a választás eredményeinek kihirdetése után a zsinatról azonnal eltávozott, a főjegyzőségről lemondott. Kriza írja Siménnek, hogy kedvetienítőleg hat rá, hogy tisztelt elődjével minden eddigi kollegiális viszonya félbeszakadt, s fáj hallania, hogy a zsinati tagok szavazása csupán ármányos befolyásoknak lett volna következése, ami már hírlapilag is meg volt cáfolva.62 Október 5-én írja Kriza Siménnek, hogy Székely Mózes „mind elzárkózva tartja magát a világtól s folyvást panaszolva a rajta elkövetett méltatlanságért. Sajnáljuk, de 62 Jakab Elek: i.m. 106
