Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek

94

VIII. FEJEZET.

Jakab Elek és a székelyek.

Habár megbízatásom körét szigorúan véve meghaladja mégis úgy érzem, meg kell emlékeznem legalább futólag arról a munkásságáról, melyet ez az ízig-vérig székely történetíró a székelyekért végzett. Ez irányú munkásságának méltatása nélkül nem volna megközelítőleg sem teljes az a kép. melyet az ő történetírói munkásságáról adni akarunk s szellemi alkatának rajzáról épen a legkiemelkedőbb és legjellemzőbb vonások hiányoznának. Ügy érezzük, hogy mulasztást követnénk el s hálátlanság volna részünkről, ha a székelységért lobogó lánggal égő lelkű fia ezirányu működését nem méltányolnók. E tárgyú irodalmi dolgozatait és fáradhatatlan agitációját három fejezetben tárgyaljuk.

a) Telepítés.

Jakab Elek a székely kérdéssel már kora ifjúságától foglalkozott. A Telepitésügyről (Erdélyi Híradó 1847. 255.311. sz) irt két cikkében legsürgősebb teendőnek mondja a népesség arányosítását, mert a Székelyföldön a föld nagyon el van darabolva, úgy hogyha a székely a kertjébe temetkezik, koporsójának egy része a szomszéd birtokán nyugszik. Egy telken sokszor 5—6 kiházasított fiú él Tán kereskedővé, iparossá, „gyámokká* lesz nehány belőle? „BoldogIsten, nálunk beszélni ilyesmiről 1 Erdélyország és gyáripari Székely ember és szabó mesterség! Nincs bizony nálunk mindebből semmi 1“ Az anyaméh, midőn fiai megszaporodnak, elűzi őket kosarából. így mentek ki a csángók 1420—1460. körül vallásos, 1572—1578. között politikai üldözés miatt. S ma is ontja magából Székelyföld népfölöslegét városokba, Moldovába. „S itt vagyok már