Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VII. fejezet: Jakab Elek és a románok

86

váltási, örökváltsági és a községek s jobbbágyok megyegyűléseken való képviseltetési törvényeket. Ezzel megszabadulna a jobbágyság a földesurak és tisztek önkénykedésétől, jogtalan zsarolásaitól. S következménye lenne a kölcsönös megbecsülés, bizalom és jóakarat. Az úr és szolga viszonyát a kétoldalú törvényes szerződés szabályozná, nem az önkény és parancsolás. A közgyűléseken való képviseltetést a Királyföldi szabad községek mintája szerint lehetne szabályozni. Segíteni lehet szomorú állapotukon az adó és közterhek arányos viselése által. Népiskolákat kellene állítani részükre s Balázsfalván a seminarium mellé országos tanítóképző intézetet. Jakab Elek nem tudja megérteni az ugyanegyfajú, egy nyelvet beszélő egyesült és nem egyesült felekezetek egymás iránti különbözését s szeretné minden módon elősegíteni egyesülésük útját. Földesurainknak iskolák építése érdekében többet kellene tenni, főleg alkalmas telkek ajándékozása állal. Orvosolni kellene a Királyföldön lakók sérelmeit, mert itt rettenetes hátrányokat szenvednek, melyek újabban még a svábok behívásával, s fészkükből való kitolásával, még tetéződtek. Föl kellene érdekükben szólalni annál is inkább, mert nekik még alkalmuk sincs panaszaikat előterjeszteni. A megyéknek és székeknek utasításul kellene adniok követeiknek, hogy a Királyföldi oláhok sérelmeinek orvoslását múlhatatlanul sürgetni igyekezzenek.

Ezután e javaslatai megokolását adja. E javításokat sürgetik : emberiségi tekintetek, a kor kivánata, jobbágyaink s főként az oláhság iránti tartozásunk, politikai és önérdekeink, magyarhoni példák s a jobb utáni vágynak keblünkben is felébresztése, a saját birtok és közgazdászat szempontja. Egy néposztálynak veleszületett jogát elrabolni, az emberiség elleni bűn. A régi kor csak urat és szolgát ismert, ma már el van ismerve a személyiség és emberjog. „Égy népfelekezet iránt sincs Erdélynek több leróni valója, mint az oláhok iránt, mert oly boldogtalan állapotban, mint ők, nincs senki e hazában.“ Alkotmányos országban fontos, amint már Montesquieu megmondotta, hogy sok szolgai állapotú ember ne legyen. Önérdekeink is nyernek vele, mert ezután lelkiismeretesebben fog dolgozni a jobbágy s nem fogja kárunkat óhajtani. „Mily más szint öltene a magyar hazája, ha minden szorgalmas és igyekvő bár egy talpalatti földnek mondhatná: enyém.“

Utolsó cikkében az ellenvetések cáfolásával foglalkozik-