Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

VII. fejezet: Jakab Elek és a románok

VII. FEJEZET.

Jakab Elek és a románok.

Jakab Eleket a román irodalmi társaság (Astra) 1875-ben tiszteletbeli tagjának választotta. Nem lesz talán érdektelen, ha ma, mikor a román-magyar kultúrközeledésről lapjainkban annyi szó esik, ennek a tiszteletbeli tagságnak a történelmi előzményeit röviden feltárjuk. Jakab Elek félszázados hírlapi és történetírói munkássága alatt ismételten és igen meleg rokonszenvvel foglalkozott a román parasztság társadalmi, gazdasági és mívelődési kérdéseivel és éber figyelemmel kísérte a román történetírás és tudomány napirendre kerülő mozzanatait s egyike volt azoknak, akik a románság fokozottabb szellemi gondozása mellett emeltek szót. Baritiu-val, az Astra titkárával és a Transilvania c. folyóirat szerkesztőjével, levelezést folytatott. Ilyen irányú működését 1846-ban mint az Erdélyi Híradó belmunkatársa Oláhügy c. cikksorozatával (176., 178., 179., 180., 182. sz.) kezdi meg. Lássuk vezető gondolatait:

„Az oláhok jelen állapota szomorú s rajta mihamarabb segítenünk kell.“ A kiskirályok basáskodásai miatt nem élvezik az embernek veleszületett jogát, a társas élet legelső feltételét, a személyi szabadságot, ők szolgák, de nem maguk, hanem őseik bűneiért. Ez még nem volna nagy baj, mert másutt sincs különben. De hogy reményük sem lehet az igájuktól való szabadulásra, ez már nincs rendjén. Mert jól rendezett társadalomban az embernek jogának kell lenni mindazon eszközökhez, melyek élete fenntartására, anyagi és szellemi szükségleteire múlhatatlanul szükségesek. „A társaságban élő embernek legdrágább kincse a biztos, bátor lét személyére és vagyonára nézve.“ Fölteszi a kérdést: miként segítsünk ez állapotokon? s felel rá: Meg kell alkotni az úrbéri, tizedmeg-